A PP Center múltja

A Szentendrei út Duna felőli oldalán gyárkémény emlékeztet a múltra. A kémény oldalán lévő méretes PP Center felirat a jelen és a jövő törekvéseit jelképezi.

Az Óbuda szívében lévő területen, a múlt században létesített ipartelepeken az 1990-es évek elején egy csapásra megszűnt a munka. A dolgozókat elbocsátották, az amúgy is válságos állapotban lévő gyárépületek pusztulásnak indultak. 

Ma több száz ember indul el reggelente a PP Center területén található munkahelyére; irodákba, üzletekbe, raktárakba, több száz kisiparos, vállalkozó, kereskedő, akik itt találtak új otthonra, innen irányítják a megélhetést nyújtó vállalkozásaikat. Túlnyomó többségüknek talán nincs is tudomása arról, hogy a korszerűsített belső infrastruktúrával működő „falu a városban” létesítmény nem is olyan régen, alig húsz évvel ezelőtt egy elhagyatott gyártelep volt, porig bombázott kis falu, amit felzabáltak a változó idők tűzvörös rozsdái. A magyar textilipar Atlantisza a rendszerváltás óceánjának koromsötét mélyén rekedt. A hangyabolyt elhagyták a hangyák. Az utakat benőtte a fű, a gaz.

Az anyag azonban nem vész el. Átalakul, de csak, ha jó kezekbe kerül. Az új tulajdonosok megtehették volna, hogy porig rombolják az épületeket és a helyükre újakat húznak fel, de nem így tettek. A nehezebb utat választották. A munka, az alkotás, a formálás útját. Nekiláttak, hogy négyzetméterről négyzetméterre új életet leheljenek a „halott város” épületeibe. Be akarták indítani a szívdobogását. Negyvenezer dohos, koszos, pókhálós négyzetméter porzott a szemük előtt. Villany, víz, gáz és telefon nélkül.

Honnan indultak a PP Center alapítói? Falból kilógó élettelen csövek, omló vakolat, a kettétört gerendákból kiálló rozsdás szögek. Az 1908-ban alapított gyár minden helyisége nyolcvan évig élt, dolgozott és szolgált. Most – immáron több mint tizenöt éve – türelmesen vár a sorára, mint egy vászon a festő műtermében. Ahogy elkészült egy helyiség, egy épületrész, egy ház, jöhetett a következő. Munkájuknak gyümölcse az volt, hogy tovább dolgozhattak. Újabb és újabb „városrészeket” alakíthattak át. 

A helyreállított épületekbe beköltöző cégek új lendületet adtak a további munkához. Immár neves cégek, mint az Hír TV, Extreme Digital, Gelbert és Monobit Nyomda, White Angel stb. és több mint száz cég érzik a PP Centert saját falujuknak, és patrióta elkötelezettséggel vesznek részt a nehézségek leküzdésében. Mindent visszaforgattak, mert egyetlen céljuk volt, hogy az utolsó darab téglának is megtalálják új helyét, célját.

 

Mint a LEGO-ban. Ez jut róla eszembe, egy délután a gyermekkoromból. Hét-nyolc éves lehettem. Négy órán keresztül ültem a szőnyegen a legós kosárral és egy űrhajón dolgoztam. Emlékszem a nyugalomra és a munkakedvre, a megfontoltságra és az elhivatottságra, amit éreztem. Magam voltam és a munka. A hajó csodálatos lett. És hatalmas. Letettem az asztalra. Hagytam volna pár napot élni, de jött a testvérem és egyetlen mozdulattal ripityára törte. Azt mondta, hogy az ő kockáiból csináltam, én pedig nem értettem, hogyan írhatja felül a tulajdon szürke fogalma a munka ragyogását.

— X

2014. december 30., kedd 15:41
kapcsolódó cikkek
  • On the Rocks

    On the Rocks / Artkartell Collection / Artkartell projetspace

  • BZZZ

    A Partizán Műterem magyar és külföldi alkotóinak évadzáró kiállítása. Képzőművészeti kipakolás, közösségmintázatok és posztindusztriális művészkaptár. Rajzás.

  • Nehézkedés

    Újcirkusz és kortárs képzőművészet most egy pop-up eseménysorozat keretében összekerültek. Álomdiszkó és lengő trapéz.

ajánló

Splash

Kárándi Mónika / Splash / Artkartell projectspace

támogatók