Egyes szalagcímek szerint
a műtárgypiac a szemünk láttára
porlad szét
Jól sejtettük. Trendforduló volt az! A 2011 óta töretlenül növekvő nemzetközi műkereskedelem gyengélkedik. Több évnyi bővülés után a tavalyi év, azaz kétezer-tizenöt csökkenést hozott. A patinás maastrichti klasszikus vásárra, a TEFAF-ra kijött a globális piac főelemzőjének, Dr. Clare McAndrew-nak az előző évről készített jelentése (PDF). McAndrew a legmegbízhatóbb művészeti közgazdaságtan kutató, aki nemcsak az aukciós házak bárki által elkérhető számaiból dolgozik, de kikéri a galériások privát adatait is.
Az adatbázisok összegzése után kijött a hivatalos érték: a globális műtárgypiac összforgalma 2015-ben 63,8 milliárd dollár volt. Ez persze, elsőre, nem is hangzik túl kevésnek, de ha összevetjük a kereskedés lázában égő 2014-es évvel, akkor a csökkenés jelentős: hét százalék! A forgalomnál némileg kisebb mértékben, két százalékkal esett az eladott műtárgyak száma. (A jelentés szerint tavaly kicsit több mint 31 millió alkotás cserélt gazdát.)
A helyzet éppenséggel nem kétségbeejtő, a piac épp a 2007-es csúcs környékén járt tavaly. Ahogy Alexander Forbes írja az Artsyn: „Egyes szalagcímek szerint a műtárgypiac a szemünk láttára porlad szét – itt azért álljunk meg egy pillanatra. A műkereskedelem rakéta-szárnyalása nem volt fenntartható. A zsugorodási ciklusok természetesek, sőt, egészségesek, mind a globális gazdaság, mind a műtárgypiac esetében.”
Waqas Khan művei a Sabrina Amrani standján, 2016, Art Basel in Hong Kong
© Art Basel
Uncle Sam visszatért,
a Mennyei Birodalom pedig hanyatlik.
Az erőviszonyok alaposan átrendeződtek a világban. Uncle Sam visszatért, a Mennyei Birodalom pedig hanyatlik. Hogy precízek legyünk tavaly az amerikai piac 43%-ot falt be a globális műtárgypiac finom tortájából. Ilyen jóllakott még sosem volt az USA. Hiába rengette meg az amerikai piacot a 2008-as válság, most visszatért, és kövérebb, mint valaha. Közben pedig Kína, ami a válság után megmentette a nemzetközi műtárgypiacot az összeomlástól, most saját gazdaságával szerencsétlenkedik. A nyugatinál sokkal kevésbé megalapozott, újgazdag vállalkozókra épített műkereskedelme már megint vesztett három százalékot. Ezzel pedig – ötévnyi ezüstérmes sorozat után – átengedte a második helyet egy nagy öregnek, az aukciós piac „feltalálójának”, Nagy Britanniának. (Az Európai Unió részesedése a globális tortából amúgy csökken, bár a francia piac nem teljesít rosszul.)
A kínai gazdagok inkább vesznek porcelánt és teát, mint kalligráfiákat és festményeket. Ez van: egy korszak véget ért. Az angolszászok – mint úgy általában a globalista kultúrában – egyeduralkodók.
A globális műtárgypiac országok szerinti részesedése (TEFAF jelentés alapján)
© adatok: Arts Economics (2016), design: ArtkartellMég pár érdekes adat a jelentésből.
# Az aukciós házak és a kereskedők körülbelül fele-fele arányban osztoznak az összes eladáson. A fejlett galériás rendszerű országokban több mint 50% jut nekik, míg a fiatalka piacokon (elsősorban Kínában) az árverések uralják a szcéna kétharmadát.
# A kereskedők amúgy a forgalom 40%-át nem saját kis kényelmes kiállítóhelyiségükön belül bonyolítják, hanem egy art fairen. Igaz, érdekes változás, hogy a részesedés tavaly kissé elmozdult: a nagy nemzetközi dzsemborik helyett a helyi vásárok szerepe felértékelődött.
# Mindmáig igaz, hogy a vezető piaci szegmens a második világháború utáni, nagy jóindulattal „kortársnak” nevezhető terület. Ez a terület 46%-át teszi ki az műkereskedelem nagy tortájának. (Az aukciós tételeket nézve ez esetben.) És bizony itt is történ egy kis zsugorodás 2015-ben, a grafikon vége lekonyul.
Kaukázusi Lenkoran-szőnyeg, 1800 körül vagy előtt, 253×122 cm, Franz Bausback kínálatából a 2016-os maastrichti TEFAF-on
© TEFAFa régi mesterekkel foglalkozó dílerek
örök zsörtölődök, olyanok,
mint Füles a Micimackóban
A klasszikus régi mesterek szegmense nem nagyon változik, de nincs ok a büszkeségre: mindössze az összforgalom 9%-át fedi le. Ennek a kérdésnek ment utána az Art Newspaper egyik tudósítója, Bendor Grosvenor is. Szórakoztató cikkében azt írja, hogy a régi mesterekkel foglalkozó dílerek örök zsörtölődök, olyanok, mint Füles a Micimackóban. Csak morognak és átkozódnak, szidják a kortárs befektető bankárokat, miközben a fő baj nem a divattal van. Különben miért növekednének a látogatószámok a nagy múzeumok klasszikus blockbuster-kiállításain? Az a helyzet, hogy az antik kereskedők – hagyományosan – aukciókon veszik a portékájukat, amit után kicsinosítanak, felértékelnek és eladnak, rárakva a saját hasznukat. Ma már minden gyűjtő az antik üzletben állva – okostelefonján – utánanézhet a felkínált mű korábbi leütési árának. És ez bizony nem tesz jót a galériásoknak. A zsörtölődő dílerek meg lusták használni a netet, ósdi weboldalaikra rossz ránézni. „A klasszikus kereskedők szemaforral üzengetnek, míg a világ másik fele már rég Skype-ot használ” – zárja rövidre Grosvenor. A TEFAF is érzi a vesztét, és előremenekül: jövőre két szatellitvásárt is indít New Yorkban!
Minden riasztó adat ellenére pánikra nincsen ok. Nem kell temetni a nemzetközi műkereskedelmet! Hongkongból épp most érkeztek remek hírek: a Sotheby's és más aukciós társai kifejezetten jól szerepeltek legutóbb. A világ pénzembereit zavarba hozó kellemetlen makroadatok nem feltétlen csapódnak le a luxusipar-számba menő műtárgypiacon.
Várjuk a további fejleményeket!
Guan Xiao és Yu Honglei művei az Antenna Space standján, 2016, Art Basel in Hong Kong
© Art Basel
