Dunaújvárosi vészjelek

Az ICA-D gyűjteményének krémje. Gondolatkísérlettől a seregszemléig.

Részlet az Életjel – Válogatás az ICA-D Gyűjteményéből című kiállításból, 2018, art quarter budapest

© az aqb jóvoltából, fotó: Wéber Áron

Kezdődjön az alábbi írás egy gondolatkísérlettel: képzeljük el, hogy egy új és innovatív technológia segítségével kitörölhetjük Budapestet Magyarország térképéről, persze csak időszakosan és szimbolikus értelemben! Most képzeljük el, hogy mi történik azokkal a kortárs művészeti dinamikákkal és erővonalakkal, amelyek alapesetben egyértelműen Budapest felé mutatnak és ott csúcsosodnak ki! Gondolatkísérlet lévén pontos térképet természetesen nem áll módunkban rajzolni, de azzal valószínűleg sokan egyetértenének, hogy a kulturális energiák valahol a Győr, Dunaújváros, Paks, Pécs, Debrecen ötszög csúcsain összpontosulnának, legalábbis ha a számottevő művészeti intézmények felől közelítünk.

Egy pillanatra ne helyezzük még vissza a Budapest nevű vízfejet térképünkre, helyette próbáljuk meg gondolatban felmérni az öt város múzeumainak és kiállítóhelyeinek birtokában álló kortárs művészeti (!) gyűjteményeket. Természetesen sok más szempontból is lehet rangsorolni, ugyanakkor ezen szempont alapján egyértelmű, hogy az elképzelt Új-Magyarország kortárs művészeti központja Dunaújváros, legjelentősebb intézménye pedig a Kortárs Művészeti Intézet, azaz az ICA-D. A gondolatkísérletnek itt vége, de mi ebből a tanulság? Talán az, hogy az ICA-D több mint 20 éves és közel 350 tételes gyűjteménye még a fővárosi gyűjtemények viszonylatában is igen jelentős, láthatósága és jelentősége mégsem magától értetődő Budapest árnyékában. És bár a gyűjtemény a művészek névsorát és a művek jelentőségét nézve cseppet sem periférikus, mégis valahogy háttérbe szorul, és ennek oka minden bizonnyal pusztán földrajzi.

 

Részlet az Életjel – Válogatás az ICA-D Gyűjteményéből című kiállításból, 2018, art quarter budapest

© az aqb jóvoltából, fotó: Wéber Áron


Feltehetőleg erre a viszonylagos mellőzöttségre utal – egyébként teljesen jogosan – a gyűjtemény anyagából rendezett két idei kiállítás címválasztása is; januárban Félárnyék – Egy fontos gyűjtemény darabjai címmel rendezett kiállítást az ICA-D Dunaújvárosban, szeptember közepén pedig az art quarter budapestben nyílt meg Életjel címmel egy, a gyűjtemény egészére koncentráló válogatás. Az aqb Project Space-ben október 14-ig látható anyag összesen huszonhat művet mutat be, többek között olyan nemzetközileg is elismert művészektől, mint Csákány István, Csáky Mariann, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Kaszás Tamás, Nemes Csaba, St. Auby Tamás, Szűcs Attila, Tarr Hajnalka, Várnai Gyula, vagy éppen az egykori Société Réaliste. A felsorolt művészek jelentősége vitathatatlan, pedig ez a lista csupán csak a válogatás válogatása. A munkákról a kiállítási vezetőből sajnos nem sokat tudunk meg, az azonban kiderül, hogy a legkorábbi Ravasz András 1989-es, míg a legfrissebb Brückner János 2017-es munkája, így a válogatás mintegy harminc év spektrumát öleli fel, így ebből a szempontból is figyelemreméltó kortársművészeti keresztmetszetet nyújt.

A mostani kiállításához nem tartozik katalógus, de a helyszínen elérhető a gyűjteményt bemutató máig legfrissebb, 2010-es kiadvány, ami némivel több kapaszkodót nyújt a dunaújvárosi műtárgyegyüttes történetének megismeréséhez. A kötetben szereplő három tanulmány, Szoboszlai János, Mélyi József és Hornyik Sándor tollából bemutatja a gyűjtemény ‘90-es évekig visszanyúló történetét, valamint leírja azokat az irányelveket, amelyek mentén a kezdetekben és a 2000-es években folyt a gyűjteményezés. A hivatalosan 1997-ben alapult Kortárs Művészeti Intézet Szoboszlai János és Páldi Lívia vezetése alatt, a már korábban az intézményt üzemeltető alapítvány tulajdonában lévő műtárgyegyüttest tudatosan és szakszerűen kezdte kezelni és hozzáfogott annak bővítéséhez. Mindannak ellenére, hogy az ICA-D sosem rendelkezett állandó kiállítással, vagy állandó kiállítás rendezésére alkalmas terekkel.

 

Részlet az Életjel – Válogatás az ICA-D Gyűjteményéből című kiállításból, 2018, art quarter budapest

© az aqb jóvoltából, fotó: Wéber Áron

 

A fiatal generáció, progresszívnak számító művészeitől először adományokat kértek az alapuló intézmény számára, később pedig állami forrásokból folytatták a gyűjtemény bővítését. A gyűjteményezés a későbbi intézményvezetők munkássága alatt is magától értetődő módon folytatódott, így állt össze a mostani többszáz tételes anyag. Érdekes módon – ahogy a mostani kiállítás friss szerzeményei is bizonyítják – nem volt ez másképp az utóbbi évekre jellemző pénzügyi hullámvölgyekben sem, annak ellenére, hogy 2010-ben még az intézmény végleges megszűnése is kilátásba került.


Az aqb kiállításán szereplő munkákról nem derül ki, hogy pontosan mikor és milyen körülmények között kerültek a gyűjteménybe, de a keletkezési évszámokból következtetve a Société Réaliste, Csákány István, Horváth Tibor, Braun András, Várnai Gyula, Tarr Hajnalka, Csáky Marianne és Brückner János munkái csak 2010-ben, vagy később kerülhettek az intézmény birtokába. Kapcsolódó programként október 8-án Deák Nóra, az ICA-D jelenlegi vezetője és egyben a mostani kiállítás kurátora, valamint Petrányi Zsolt volt igazgató beszélget a gyűjtemény múltjáról és jelenéről, finanszírozási kérdéseket is érintve, így talán legalább az ott jelenlevők számára lehetőség nyílik majd több információhoz jutni az elmúlt nyolc év eseményeit illetően. De ettől független mindenképpen érdemes ellátogatni az art quarter budapest kiállítóterébe, mivel a munkák mindenfajta kommentár és magyarázat nélkül is nagyon jól működnek egymás mellett és különösen a Project Space izgalmas posztindusztriális kiállítóterében. Ráadásul a belvárosból nézve a budafoki aqb sokszor túl messzinek tűnik, ugyanakkor mégiscsak közelebb van, mint Dunaújváros.

 

Részlet az Életjel – Válogatás az ICA-D Gyűjteményéből című kiállításból, 2018, art quarter budapest

© az aqb jóvoltából, fotó: Wéber Áron

— Istvánkó Bea

2018. október 08., hétfő 16:11
kapcsolódó cikkek
  • Hakni

    T. rex esete a kis purhableánnyal. Avagy Karácsonyi László Dunaújvárosban.

  • A rend mintázatai

    Lepsényi Imre több rangos külföldi dizájndíjat söpört be grafikai terveivel az elmúlt években. Ezúttal képzőművészként mutatja be legfrissebb projektjét a Kassák Múzeumban, amelynek pár éve megújult, nemzetközi hírű arculatáért szintén ő volt a felelős.

ajánló

Új törzs születése

Kortárs művészeti underground és mainstream Párizsból. Maszkok, bálványok és a nagy fehérség. Vásártöredékek.

támogatók