Lee Ufan a minimalizmushoz való sajátos hozzáállása a műtárgyak, a tér és a test kapcsolatára irányítja a fókuszt, a látogató nem pusztán szemlélője a kiállított anyagnak, bizonyos művek sajátos tér- és testtapasztalatot váltanak ki, mások pedig megnyitják az elmét egy meditatív állapot felé.
A kiállítás alapvetően kronologikusan halad és a korai munkákkal indít. A Fourth Structure A és B, valamint a Landscape I. és II. optikai illuziókat keltő formázott táblák, amelyek a látás megbízhatatlanságát állítják. A fluoreszkáló, neonszínű művek úgy hatnak, mint óriási, figyelemfelhívó transzparensek, amelyek mintegy felszólítják a nézőt, hogy legyen résen és ne higgyen el mindent a szemének. A tér közepébe installált Relatum is hasonló erővel szólítja meg a nézőt: egy erőszakos cselekedet eredményeképpen született mű, ami bár mozdulatlan, mégis őrzi a performatív aktus nyomait. Ufan egy nagy követ ejtett az üveglapra, ami összetört, a művész ezzel reflektált az abban az időben zajló politikai zavargásokra.
A következő terekben azonban sokkal csendesebb munkák szerepelnek, olyanok, amelyek a Mono-ha nevű művészeti mozgalom szellemiségében születtek. Ez a Japánból indult irányzat az anyagok belső tulajdonságaira fókuszálva a tárgyak és a terek egymáshoz való viszonyára kérdezett rá. Lee Ufan ide tartozó munkái gyakran természetes és indusztrális vagy ellentétes minőségű anyagok egymás mellé illesztésével születtek meg. A Relatum (Language) például kemény, hideg érzetet közvetítő köveket helyezett puha párnákra, amelyekkel nemcsak antropomorfizálta ezeket a természeti elemeket, de a gondoskodás, törődés fogalmait is beemelte az installációba. A Relatum – The Avalanche egy érzékeny egyensúlyi helyzetet mutat fel, ami a látogató testmozgására is hat, mivel a néző fokozott óvatossággal közelít ehhez a műhöz, vigyáznia kell arra, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatot, máskülönben úgy tűnik, hogy az acéllemezek elcsúsznának egymáson és az egész rendszer összeborulna. E műveket szemlélve az is világossá válik, hogy számára az anyagi tárgy helyett a megélt élmény jelenti a művet, a befogadásban tulajdonképpen a találkozás aktusa dominál, ami az adott időben és térben a néző körül bontakozik ki. A Relatum-sorozat darabjai olyan térbeli konstellációkat mutatnak fel, amelyek az egyensúly és a bizonytalanság, a harmónia és a feszültség viszonyait érzékeltetik. Ezek az installációk továbbá meghívják a nézőt, hogy a látszólag egymástól független elemek közötti kapcsolatokat észrevegyék.
Az installációk mellett a következő terekben megjelennek a From Point és a From Line festménysorozat darabjai, amelyek narancssárga vagy kék ecsetnyomokból építkeznek. A művész úgy kezdte ezeket kompozíciókat, hogy ecsetet mártott a festékbe, és azt ritmikusan felhordta a monokróm háttérre, amíg a festék elvékonyodott és teljesen transzparenssé váltak. Elcsendesedő kompozíciók ezek, amelyekben mégis van egyfajta ütemes mozgás, valamint haladási irány is. A mintázat egy performatív aktus nyomát őrzi, a mű esszenciája inkább az elkészítési folyamatban, mint az elkészült műben érhető tetten.
Nagyon szép a kiállításnak az a tere, ami Lee Ufan és Rembrandt kapcsolatát vizsgálja. A művész több évtizeden át foglalkozott a németalföldi művésszel, ebben a teremben most a The Narrow Sky Road Relatum-műve és Rembrandt Önarckép bársonyberettel festménye fonódik egymásba. A művek egymásmellettiségével világossá válik, hogy a nézővel való kapcsolatteremtés képessége túllép az időbeli, térbeli és kulturális határokon. A Rembrandt-festményből áradó csodálatos belső ragyogás Ufan művén tükröződik vissza, együttesen ezek a művek az életigenlésről szólnak, arról, hogy van kiút minden mélységből és sötétségből.
A további termekben aztán a From Winds és a With Winds sorozat darabjai dominálnak, amelyeket az alkotó a 80-as évektől kezdve készített. Ezeken a műveken a művész finom ecsetvonásokkal jelenítette meg a szél mozgásait. Éteriek a kompozíciók, a gesztusok lebegnek, szétszórodnak. Ufan ezekkel a képekkel eltávolodott a korábbi munkáitól, ezekben a művekben több a spontaneitás és a mulandóság, ami jól tükrözi a szél természetét. A With Winds sorozatban ezek az ecsetvonások nagyobbak és dinamikusabbak, a művész bátrabban kísérletezik a formával és a technikával, olykor megenged magának némi vadságot is.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek Lee Ufan kiállításából, Hamburger Bahnhof – Nationalgalerie der Gegenwart, 27.10.2023 – 28.4.2024
© Lee Ufan. Courtesy of Studio Lee Ufan / VG Bild-Kunst, Bonn 2023 / Jacopo La ForgiaA kiállítás Lee Ufan 90-es években Correspondance és a 2000-res években elkezdett Dialogue sorozataival zárul, az előbbin különálló festékvonásokat vitt fel a vászonra, amelyen egymásra reagálták, az utóbbiban pedig a tér és a forma kapcsolatát kutatta gyakran merész ecsetvonásokat használva, amelyek az üres vászonterekkel álltak diskurzusban. Mindkét sorozat felfedi Lee festési folyamatának fizikai voltát is, annak performatív aspektusát.
