Interferencia

Fiatal hazai képzőművészek bemutatója a Trafó Next fesztiváljához illeszkedve. Középpontban az újabsztrakció és a digitális rejtett arca.

Közös jellemzőnek tűnik
az analitikus felfogás,
az eltartás gesztusa,
a dekonstrukcióra való törekvés,
a mediális közegek közötti
oda-vissza átjátszás.


A Trafó Galériában látható művek a szoftverek képi világából, az ipari környezetből, illetve a trash-esztétikából építkeznek. Az alkotók olyan bevett avantgárd eljárásokkal élnek, mint a talált tárgy, a kisajátítás, az újrafelhasználás vagy a kollázs. Ezek a praxisok azonban más közegbe kerülve, más funkciót kapnak, máshogy, közvetettebb módon működnek. Közös jellemzőnek tűnik az analitikus felfogás, az eltartás gesztusa, a dekonstrukcióra való törekvés, a mediális közegek közötti oda-vissza átjátszás.

A figyelmes rendezésnek köszönhetően szép, egységben tartott a tér, miközben jól érvényesülnek a résztvevők különböző megközelítései.

Részlet az Interferencia című kiállításból (Szentesi Csaba kollázsai), 2017, Trafó Galéria

© a Trafó Galéria jóvoltából, fotó: Surányi Miklós

Szentesi Csaba legújabb ciklusán a tépések, a ceruzarajzok, az akvarellel létrehozott csorgások és a lazúros felületek közvetlensége, érzéki élménye monitorszerűen hat. Mintha az alkotó egy tervezőprogram effektjeit bontaná elemeire szigorú módszerességgel. A kiállításon látható papírkollázsai esetében sem a spontaneitás vagy a különféle papírminőség a meghatározó. Itt is a vizsgálódó és elemző tekintet érhető tetten, amelynek tárgyai: komputerorganizmusok. Az egymásra illesztett, tüskés formájú lapok bizonyos részein festékszóróval fújt foltok neonszínben fénylenek.

Részlet az Interferencia című kiállításból (Szentesi Csaba kollázsai), 2017, Trafó Galéria

© a Trafó Galéria jóvoltából, fotó: Surányi Miklós

Olyanok, mint a kipreparált, óceáni árkokban élő halak. De ezek az algoritmusok mélyáramaiban tenyésznek.

Kútvölgyi-Szabó Áron: 4 Minutes Later from a Side-view, 2016, installáció

© a Trafó Galéria jóvoltából, fotó: Surányi Miklós

Szintén egyfajta természettudományos szemléletet tükröz Kútvölgyi-Szabó Áron installációja. A fehér posztamensen példás rendben sorakozik egymás mellett síkidom, makett, mérőeszköz, dokumentáció, sablon és a kék ragasztógyurma. Pillanatkép a kiállításépítés látványkonyhájából – mielőtt összedobnánk a hozzávalókat. A tárgyegyütteshez falra helyezett nyomatok is tartoznak, amelyeken visszatér a rácsszerkezet. Képiségük a számítógépes modellezést idézi. Maga az installáció a művész hosszabb kutatási folyamatába illeszkedik, amelynél fontos a tér és a hálózatelmélet. Érdemes egyébként az instagramját is nyomon követni: elektronikus jegyzetfüzetként gyűjt össze impressziókat kiállítás-enteriőrökről és városi tájrészletekről.

Részlet az Interferencia című kiállításból (Kútvölgyi-Szabó Áron installációjával és képeivel, háttérben Kristóf Gábor táblaképe), 2017, Trafó Galéria

© a Trafó Galéria jóvoltából, fotó: Surányi Miklós

Fridvalszki Márk digitális és analóg technikák közötti passzázsokra és átfordításokra összpontosít. Munkájánál szintén lényeges szerepet játszik a tér, amelyben mediális közegeket nyit össze. Installációjában megjelenik a grafika, a videó és a táblakép, de esetükben nem is annyira a végeredményen, mint inkább a folyamatokon, a különböző mediális reverzibilitásokon, közegváltásokon van a hangsúly. Erős atmoszférájú, VHS-re átrakott videója a digitális torzulások képi lehetőségeit aknázza ki, gépzajokból építkező hangokkal kiegészítve. A filmben a geometrikus alakzatok mellett feltűnnek olyan motívumok, mint a szikla, a hegyvidék, vagy egy tőr és két boglár. Olyan vizuális leletegyüttesként is értelmezhető, amelyben összekeverednek az időrétegek, a technológiák és a formák.

Fridvalszki Márk: Starless 1–12, 2016, digitális kollázs, akril átnyomás vászonra, digitálisan nyomott tapéta

© a Trafó Galéria jóvoltából, fotó: Surányi Miklós

Részlet az Interferencia című kiállításból (Fridvalszki Márk videójával és Kristóf Gábor képeivel), 2017, Trafó Galéria

© a Trafó Galéria jóvoltából, fotó: Surányi Miklós

Kristóf Gábor ipari eljárásokból indul ki. Műveinek létrehozásánál elsősorban az esztétika és a közvetítő szerep érdekli (lásd friss interjúját). A kiállításon két óriási Heidi-képpel vesz részt. Az elnevezés a Heidelberg márkájú ofszet nyomdagépre utal, amelynek elhasznált nyomólemezeit állítja ki absztrakt képként a művész. A felület intenzív kék színe megidézi Matisse-t, akinek művészete új inspirációt jelent Kristóf számára. De ebben a digitális kontextusban akár a kék halálra is asszociálhatunk. Másfelől a nyomdaköpenyek látványa filmkockákra is emlékeztetheti a szemlélőt. Ami a felső és alsó szegély között előhívódik, tulajdonképpen az, ami a képből hátramaradt.

A kép nyoma.

Kristóf Gábor: Heidi: Abstract 1020823M, 2016, ofszet nyomdai köpeny, 169×216 cm

© a Trafó Galéria jóvoltából, fotó: Surányi Miklós

— Mészáros Zsolt

2017. január 17., kedd 17:42
kapcsolódó cikkek
ajánló

God bless this mess

Szellemidéző szeánsz és maszturbáló nyuszika

támogatók