Dolgos nemzet

A munka maga is gyönyörűség, ha szívesen végezzük. Négy művész hármas kistükre a mai Magyarországról: a munka mint a kiszolgáltatottság, a megalkuvás vagy a kreativitás forrása.

mintha a ’20-as években járnánk,
az alkoholtilalom idején

 

Kiállításokról írni amellett, hogy szellemi-vizuális kaland, egyúttal városi kószálás is. A régiek mellett mindig felfedezek számomra új helyeket, átjárókat, idegen negyedeket vagy ismert utcák ismeretlen zugait. Az utóbbiak közé tartozik a Kertész utcai Omnivore. A hangulata olyasmi, mintha a ’20-as években járnánk, az alkoholtilalom idején, amikor titkos ajtókon átjutva egy kocsmában találta magát az ember. Azzal a csavarral, hogy itt kocsmán keresztül jutottunk egy kortárs galériába.

Részlet A munka maga is gyönyörűség, ha szívesen végezzük című kiállításból, 2017, Omnivore Gallery

© az Omnivore Gallery jóvoltából, fotó: Komróczki Diána

A kiállítótér szuterén, de mégsem hat nyomasztón. Nagy, osztott üvegablakai az utcára néznek, a falak fehéren vakítanak. Meghagyták a hely eredeti atmoszféráját, ha tetszik, a múltját: mennyezeti vasgerendák, betonpadló, vakolt téglafal-részletek. Így együtt alkotnak olyan építészeti keretet, aminek sajátos karaktere van, de nem telepedik a kiállított művekre. Hagyja azokat érvényesülni.

Maga a hely egyébként körülbelül két éves működésre tekint vissza. Kitalálója és vezetője két lelkes fiatal kurátor. Folytatva a 2015-ös A munkásosztály hőse című csoportos tárlatuknál megkezdett gondolafolyamot, friss kiállításuk központi témája a munkavégzés, és annak különböző vetületei. Nem törekednek a téma kimerítésére, viszont válogatásuk révén lényeges kérdések kerülnek terítékre, ami az ország egészéről is kirajzol valamiféle összképet. Maroknyi az anyag, de az elmúlt évek fontos és ismert műveit vették elő újra, és hozták egymással (illetve a mai látogatóval) párbeszédi helyzetbe.

Részlet A munka maga is gyönyörűség, ha szívesen végezzük című kiállításból (Balogh Viktória alkotása), 2017, Omnivore Gallery

© az Omnivore Gallery jóvoltából, fotó: Komróczki Diána

Balogh Viktória a tanulás felől közelítette meg a témát, a tudásszerzés és -hasznosítás mechanizmusait, hatékonyságát vizsgálta. Régi, teleírt füzeteit reciklálta, és egy pakknyi „tiszta lapot” csinált így belőlük. Elengedés, kegyelet, továbblépés. Közben a néző lelki szeme végigfut a sufniban, garázsban vagy szekrényben álló, saját iskolai és egyéb jegyzetein – a tudásfolyam „holtágain”.

Eperjes Ágnes: A szabadság felhasználása, 2014

© az Omnivore Gallery jóvoltából, fotó: Komróczki Diána

Kell egy kis idő, amíg az ember felismeri
a mozaikszerű képekben
a rendszerváltás utáni magyar miniszterelnökök
portréit.

Eperjes Ágnes: A szabadság felhasználása, 2014

© az Omnivore Gallery jóvoltából, fotó: Komróczki Diána

Eperjes Ágnes A szabadság felhasználása (2014) című installációjában szabadságos papírok sorakoznak egymás mellett, irattartó piros fémfiókokba helyezve. A nyomtatványok rubrikáiba csíkokra szabdalt fotókat fűzött. Kell egy kis idő, amíg az ember felismeri a mozaikszerű képekben a rendszerváltás utáni magyar miniszterelnökök portréit. Amellett, hogy a mindennapi bürokrácia mögött elrejtőző hatalmat teszi láthatóvá, a személyes felelősség kérdését is élesen felveti. Hogyan sáfárkodunk állampolgárokként a szabadsággal? Élünk-e vele, vagy ügyeskedve a dátumokkal, egy keretrendszerben próbáljuk kibekkelni az időnket.

Chilf Mária Saját mintás (2010) projektjében a női munka, nevezetesen a kézimunka társadalmi és piaci megítélésére, értékelésére, valamint a vidék kiszolgáltatottságára irányítja a figyelmet. Mezőszemerei hímző asszonyokat kért fel közreműködésre, akiket alacsony bérért dolgoztatnak. A művész munkáltatói szerepet felvéve, nem az elnyomás, hanem a helyzetbehozás kereteit igyekezett megteremteni. Egyrészt maguk határozhatták meg a munkadíjukat, másrészt saját elképzeléseiket, ötleteiket valósíthatták meg a textileken. Az így született kompozíciókat áthatja a személyesség, a hímzés szeretete, a technikai tudás, az önkifejezés és a büszkeség. (A sorozat folytatását – művésztársak közreműködésével – a FERi-ben lehetett megnézni március 4-ig, a két galéria együttműködéseként.)

Chilf Mária: Saját mintás, 2010

© az Omnivore Gallery jóvoltából, fotó: Komróczki Diána

Albert Ádám A vakok országa (2013) című művében szintén alávetettség-struktúrákkal foglalkozik. A közösség, a munka és az iskola egymással összefüggő hazai rendszerét állította előtérbe, diagramszerű ábrázolást választva hozzá. A poszter Magyarország vaktérképét mutatja, amit piktogramok és hozzájuk tartozó magyarázó feliratok vesznek körbe. A szimbólumok olyan negatív folyamatokról beszélnek, mint vagyoni és etnikai megosztottság, gyenge család intézmények, alacsony foglalkoztatottság, diszkrimináció vagy rossz oktatás. Az ábrázolásmód didakszisa azonban látszólagos, mert egyfajta társasjátékként, egyéni értelmezésekre, különböző diagnózisok és haladási irányok megállapítására indít. Ha nem is tudjuk helyben megoldani a problémákat, legalább elvisszük magunkkal a töprengést.

Albert Ádám: A vakok országa, 2013

© az Omnivore Gallery jóvoltából, fotó: Komróczki Diána

— Mészáros Zsolt

2017. március 13., hétfő 08:03
kapcsolódó cikkek
ajánló

God bless this mess

Szellemidéző szeánsz és maszturbáló nyuszika

támogatók