Térbeli idő

Zománclap, geometria, op art és térmodellek. Szalay Péter kivétellel erősíti a szabályt az NA-ban.

hogyan lehet egy óraszerkezet által
generált mechanikus mozgásokat
térben és síkban,
művészeti eszközökkel ábrázolni?

Részlet Szalay Péter Térbe fejthető felületek – A kivétel erősíti a szabályt című kiállításából, 2019, acb NA

© a művész és az acb Galéria jóvoltából

Matematika és képzőművészet. Keresve sem lehetne találni két egymástól távolabb eső fogalmat. Gondolhatnánk elsőre. Jobban végiggondolva azonban számos esetben nagyon is sok köze van a kettőnek egymáshoz, elég ha a térgeometriára, a perspektívára, vagy a mértani formák gyakori képzőművészeti alkalmazására gondolunk. Mi sem támasztja ezt jobban alá, mint Szalay Péter A kivétel erősíti a szabályt című, az acb galériában látható kiállítása. A cím kettős jelentéssel bír. Egyfelől magyarázza a helyszínválasztást, hiszen az acb három kiállítóterme közül a 2016 óta működő NA eredendően a galéria által működtetett Research Lab neoavantgard kutatásaihoz kapcsolódó projektek dedikált kiállítóhelye. Az 1981-ben született Szalay azonban egy egészen más művészgenerációt képvisel, így a NA eddigi legfiatalabb kiállítója. Ez a kivétel azonban valóban erősíti a szabályt, hiszen a bemutatott műtárgyegyüttes minden elemében, számos ponton kapcsolódik a Research Lab által végzett és egyébként hiánypótló kutatási tevékenységhez, ahogy azt a későbbiekben látni fogjuk.

A cím emellett utal a kiállított művek matematikához, fizikához és mechanikához, azaz az egzakt szabályok mentén leírható tudományokhoz fűződő szoros viszonyára. A térben bemutatott két és háromdimenziós, változatos anyagokból készült munkák által tárgyalt kérdés valójában ugyanaz: hogyan lehet egy óraszerkezet által generált mechanikus mozgásokat térben és síkban, művészeti eszközökkel ábrázolni? A válasz nem egyszerű, így a kiállítás dekódolásához nem árt a mérnöki tudományok és ezen belül a mechanika minimális ismerete. A tér középpontjában például egy olyan bonyolult óraszerkezet látható, amely parányi fogaskerekekből képzett áttételekkel egy pentagram-forma körvonalát járja körül oda és vissza. A művész által épített, alternatív időmérő mutatója által bejárt út az, ami aztán visszaköszön a falakon és a térben, remekül illusztrálva, hogy a száraz matematikai képletekkel leírható, egzakt mechanikai jelenség milyen látványos és kétségtelenül dekoratív tér- és képalkotásra képes.

A módszer, azaz a bonyolult térbeli mozgások és téridomok modellezése egyébként nem új: a matematika oktatásban és kutatásban a számítógép előtti időkben használatosak voltak Szalay kiállított objektjeihez hasonló épített maketteket. A 20. század fordulóján nagyszámú ilyen felület-modell volt elérhető elsősorban oktatási célokra; azonban az 1930-as évekre lecsökkent a modellépítés iránti érdeklődés és a tárgyak az intézmények raktáraiba kerültek. Ugyanakkor számos kutatás bizonyítja, hogy főként a szürrealisták és a konstruktivisták (pl.: Man Ray, Naum Gabo, Antoine Pevsner, vagy éppen Henry Moore) találkoztak ilyen modellekkel, ami feltehetően nagy hatással volt a geometrikus művészet alakulására, bár az alkotók később tagadták a direkt kapcsolatot.

Szalay Péter tárlatvezetést tart

© a művész és az acb Galéria jóvoltából

Szalay az említett pentagram-óra mellett három másik működésben lévő alternatív óraszerkezetet is bemutat a kiállításon, amelyek közül, az ötágú csillag mellett, a Dürer-fóliumnak nevezett alakzat makettje szerepel háromdimenziós verzióban. A lézervágott műanyagból épített, csillogó objekteken a számtalan fekete és fehér spatulaforma váltakozása egészen elképesztő optikai hatást eredményez. Az így generált szobroknak elméletileg nincs főnézete, hiszen egy ciklikus mozgást írnak le, amely minden irányból értelmezhető. Szalay azonban mégis kiválasztott bizonyos szimmetrikus nézeteket és ezek síkba való visszatranszformálása adja a falakon látható művek motívumait.

Részlet Szalay Péter Térbe fejthető felületek – A kivétel erősíti a szabályt című kiállításából, 2019, acb NA

© a művész és az acb Galéria jóvoltából

Az így keletkezett geometrikus képek a művész tanulmányainak színteréhez, Pécshez és az acb neoavantgard kutatásához vezetnek vissza. Pécshez azért, mert például a kiállítótér falára tervezett fekete-fehér nagyméretű murália felidézi az op artot és Victor Vasarely napjainkban újra reneszánszát élő munkásságát, a neoavantgárdhoz pedig azért, mert a másik négy kiállított kép technikája a zománc. A bonyhádi zománcgyárban 1968 és 1973 között tartott alkotótelepeken pedig olyan neves neoavantgárd művészek dolgoztak nyaranta, mint Bak Imre, Fajó János, Ficzek Ferenc, Hopp-Halász Károly, Kismányoky Károly, Pauer Gyula vagy Pinczehelyi Sándor. Az acb évek óta foglalkozik a Bonyhádon készült művek feldolgozásával és újrapozícionálásával, valamint a zománc technika alkalmazásának művészeti jelentőségével. A kutatás eredményeit az év elején nyílt, Égetett geometria című kiállítás mutatta be az acb galéria és a Vasarely Múzeum közös szervezésében. Sajnos a tárlat már bezárt, viszont Szalay Péter, A kivétel erősíti a szabályt című kiállítása még július 18-ig láthato az acb NA-ban.

Részlet Szalay Péter Térbe fejthető felületek – A kivétel erősíti a szabályt című kiállításából, 2019, acb NA

© a művész és az acb Galéria jóvoltából

 

— Istvánkó Bea

2019. június 25., kedd 07:26
kapcsolódó cikkek
  • Vasarely, a festő

    Párizsban újraértelmezték az op art öreg oroszlánját. Osztott formák a Pompidou-ban.

  • Bullás

    Bullás József / Kilenc műteremből / Műcsarnok

  • Ön-arc-kép

    Egy csokorban Bak Imre legfrissebb képei. Azt látod, amit látsz. Ahogy Frank Stella mondaná.

ajánló

Splash

Kárándi Mónika / Splash / Artkartell projectspace

támogatók