VC először

Dübörög a régió legmenőbb kortárs képzőművészeti vására, a viennacontemporary. Körbenéztünk a megújult art fairen.

Egy jó vásár akkor igazán progresszív, amikor elindul. A bécsi art fairt az oroszok szabták a nemzetközi trendekhez 2012-ben, mikor Sergey Skatershikov bevásárolta magát a Viennafairbe. Az általa felállított csapat menő, angolszász sztenderd szerint válogatta meg a résztvevőket. Sőt, nem csak válogatta, szinte megteremtett egy új színteret, egy új hálózatot: olyan név nélküli, ismeretlen, fiatal kelet-európai konceptuális galériácskákat hívtak meg, akiknek Bécs tényleg ugródeszkát (vagy legalábbis fontos állomást jelentett) a nemzetközi hírnév felé. És ehhez a posztszocialista nyersanyaghoz széleset merítettek a LISTE-kompatibilis, igazán menő bécsi galériás mezőnyből is.

Részlet a 2015-ös viennacontemporary vásárról

© viennacontemporary, fotó: Aleksander Murashkin

Egy dolog maradt változatlan:

a tartalom.

 

A viennacontemporary új helyszíne, a Marx Halle kívülről

© viennacontemporary, fotó: Henk Jan Kamerbeek

Azóta Skatershikov elhagyta a céget (de még megvan orosz partnere, Dmitry Aksenov), a két főkurátorból egy maradt (Christina Steinbrecher-Pfandt), a helyszín megváltozott (Marx Halle), a nevet lecserélték (viennacontemporary). Egy dolog maradt változatlan: a tartalom. A sok kényszerű változás ellenére ugyanis, a galériák hűségesek maradtak a vásárhoz, a fő téma így a pár évvel ezelőtt kialakított, megalkuvás-mentesen konceptuális, a hűvös absztrakció hagyományán nyugvó és a vájtfülű közönségnek szóló, újgenerációs kortárs művészet. Vagyis a '70-es évek fekete-fehér, törékeny, fotó-centrikus koncept artja (mint előfutár), és a monokróm–absztrakt hagyományokkal játszadozó, de az installáció felé is szívesen elkalandozó, fiatal, nonfiguratív festészet (mint időtlen jelen).

Ezt a kettős fővonulatot persze kiegészítették mellékhangok és altémák, az ízes kelet-európai realista festészettől, a bécsi akcionizmuson át, az oroszos giccsig.

Ez az esztétikai alapvetés állandónak tűnik. Ma már a viennacontemporary nem a legeslegmenőbb, legaktuálisabb tartalommal próbálja elcsavarni a nemzetközi szakemberek fejét, hanem a pár évvel ezelőtt biztos kézzel kialakított tartalomcsomagot próbálja eljuttatni minél több gyűjtőhöz és vásárlóhoz.

Hogy mi jelent ez a gyakorlatban? Hát ezt:

A bécsi galériás színtér egyik legmenőbb szereplője, a Galerie Emanuel Layr Andy Boot műveivel, 2015, viennacontemporary, Bécs

© viennacontemporary, fotó: Aleksander Murashkin

Egy fontos galéria Berlinből: a KOW, 2015, viennacontemporary, Bécs

© viennacontemporary, fotó: Aleksander Murashkin

A varsói Galeria Dawid Radziszeweski a fiatal lengyel művésznő, Katarzyna Przezwańska nagyon divatos, újhullámos absztrakt táblaképeivel, 2015, viennacontemporary, Bécs

© viennacontemporary, fotó: Aleksander Murashkin

A bécsi Galerie Christine König standja, 2015, viennacontemporary, Bécs

© viennacontemporary, fotó: Aleksander Murashkin

A bécsi Galerie Silvia Steinek a fiatal Clemens Wolf csöpögtetett absztrakt képeivel, 2015, viennacontemporary, Bécs

© viennacontemporary, fotó: Aleksander Murashkin
 

Végignézve az összes standot, szembetűnő, hogy a '70-es évek jelenléte érezhetően lecsökkent. Hermann Nitsch csak mutatóban, pár brutális Otto Mühl-fotó sokkolja a látogatót, de ennél kevesebb bécsi akcionizmust már udvariatlanság lenne szerepeltetni az osztrák fővárosban. A '70-es évek helyett a '80-asok jelentik az nyalánkságot, például Perneczky Géza hengerrel festett tekercsképei a Chimera-Project standján.

A cinikus újabsztrakció mellett (amiben a lengyelek verhetetlenek) megjelentek izgalmas új hangok is. Posztinternetes érzékenységű poszterekkel kitapétázott standháttér, giccses csillámpor, nejloncsíkok, lakktócsák, csorgó masszák, koncept textilek és kerámiák.

Egy másik komoly berlini vendég, a Ditrich & Schlechtriem standja, 2015, viennacontemporary, Bécs

© viennacontemporary, fotó: Aleksander Murashkin

Az egyik legmenőbb bécsi galéria, a Nächst St. Stephan delikát válogatással rendezte be óriási standját, 2015, viennacontemporary, Bécs

© viennacontemporary, fotó: Aleksander Murashkin

A szervezés gördülékeny és profi volt, mint mindig. Az új helyszín pedig csillagos ötösre vizsgázott. Az egykori marhapiac 19. századi vásárcsarnoka tágas, elegáns és befűthető, vasoszlopaival és bazilikális hajóival összehasonlíthatatlanul kellemesebb közeget teremt, mint a karakter nélküli, korábbi Messe Centrum.

Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit sikerül összehozni a Viennafair címkéje alatt a régi helyszínen az új csapatnak!?

 

— Rieder Gábor

2015. szeptember 26., szombat 06:25
kapcsolódó cikkek
ajánló

Szürrealizmus másképp

Jókor jó helyen. A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig, de kicsit másképp, a Nemzeti Galériában.

támogatók