Artkartell - Bikacsók

AZ ÖSSZES KÉP: Részlet Dallos Ádám A bika csókja című kiállításából, 2020, Artkartell projektspace

Dallos Ádám: A bika csókja
2020. július 16–augusztus 22.
Artkartell projectspace

Az Artkartell projectspace örömmel mutatja be Dallos Ádám A bika csókja című egyéni kiállítását. Az újexpresszív figurális festészetet képviselő Dallos legfrissebb sorozatán mitológiai totemállatok üzekednek egymással a Földközi-tenger szimbolikus hullámfüggönye előtt.

A harmincas éveinek derekán járó Dallos Ádám különféle mitológiai állatokat idéz meg, hogy bőrüket lehántva, eljusson ahhoz a biológiai létezés-élményhez, ami saját pszichés világának érzéki bemutatófelületeként, vizuális színházaként szolgálhat. A tavaly nyáron festett képein az anatómiai atlaszok nyomában járva fejtette le a hámfelületet a férfiakról, riasztó élőhalottakká formálva át őket. Groteszk divattervezőként a lehúzott bőrökből és izmokból hátsó szoknyát, a tüdőkből és belekből felső ruházatot szabott ki, hátukra zöldes, rovarszerű szárnyakat feszített. A megnyúzott, lángoló izomtónusokból felépített alakok báli ruhájából óriás kobrák bújtak elő. A fekete alaptónusú festmények után 2019 végén a tengert idéző kékek következtek: Dallos a hullámzó felületek elé állította az izomrostokig megnyúzott férfialakjait. A figurák mellé uralkodói pávakakasokat helyezett, amint alhasukból fallikus formák csüngenek alá. A képről képre különféle metamorfózison áteső pávák álruhás görög istenekként környékezik meg a vérfagyasztó torzóvá redukált emberi alakokat, akik kipeckelt szájjal próbálják elnyelni a démoni madarakat. A dinamikus, expresszív ecsetkezelés még inkább felkorbácsolja a drámai jelenetek érzelmi hurrikánját.

A pávás képek kék-vörös színpárosára épül a 2020-as sorozat is, amelynek főszereplője egy új állat: a bika. A fejedelmi lények heraldikai szimbólumként szétterítve emelik ég felé fejüket. Bőrük helyett a lenyúzott izomkötegek bíbor vonaglása látszik; de nem letaglózott vágómarhaként csüngenek, mint Dallos korábbi, 2016–2017 között készült Mészárszéki tájképek című sorozatának képein, hanem legyőzhetetlen mitológiai csodalényként magasodnak, mint a krétai mítoszok Minotaurusa. Busa fejüket az ég felé nyújtják, vastag nyelvüket – mint valami termékenység-varázseszközt – dugják ki szájukból. Körülöttük a korábbi Dallos-képek állatai tűnnek fel, a büszke paripáktól a rovarszerű pávakakasokig, és a bika társakig. „Egymás fejét nyalogatják, csoportosan csókolóznak” – mondja róluk a művész. A festőkéssel bekarcolt rajzolatú állatok abba a férfias energiáktól fűtött, klasszikus reminiszcenciákkal teli ókori mediterrán panteonba valók, ahol Picasso felbőszült bikái mellett az Európát elrabló Zeusz kaparja a földet, a dühösen fújtató, Thészeuszra váró Minotaurus társaságában. Egyszerre tekintélyt sugárzó férfiak és elátkozott ösztönlények, szerelemtől elbódult hímek és szimbolikus totemállatok, elvont allegóriák és hús-vér létezők. A dallosi mitológia jellegzetes főszereplői, aki párhuzamosan élnek a tragikusra színezett jelenben és a hellenizmus időtlen világában.

###

Dallos Ádám (1986, Szombathely) a fiatal kelet-európai figurális festőgeneráció egyéni hangú képviselője, a 2019-es Herczeg Klára-díj junior nyertese. 2010-ben szerepelt a Varsói Nemzeti Múzeum nagy vihart kavart Ars homo erotica című kiállításán. Azóta minden évben egyéni kiállítással jelentkezik, legutóbb az 1111 galériában (Mercurius with crying dragon, 2019) és az Art+Text Budapestben (Sounds from the shelter, 2018). Művei számos európai magángyűjteményben megtalálhatóak Svájctól Lengyelországig. Budapesten él és dolgozik.

Bikacsók

Végh András: Rajzás