A kilencedik bolygó

A berlini KW Institute bemutatja: Cséfalvay András és Lukáš Likavčan "Plútó holdjai" 

Cséfalvay Andrást több mint egy évtizede foglalkoztatja naprendszerünk 9. bolygójának tudományos “visszaminősítése”. Mint az országok gazdasági teljesítményét a Moody’s, úgy az International Astronomical Union (IAU) 2006-os prágai ülésén a bolygókat értékelte (le), többségi szavazással megvonva évszázados státuszától a legkülsőbb égitestet. Cséfalvay korábban számos munkájában kelt az így “megölt Plútó” védelmére (The Construction of Facts, Getting PlutoEight Planets, A Case of Pluto), Lukáš Likavčannal készült legújabb filmjében most Plútó bolygóit megtestesítő szereplők beszélgetnek a tudás, a valóság és a látszat természetéről. Cséfalvay videójátékok esztétikájára emlékeztető, borongós alkotását, – amelyet a német nyelvű feliratok a kontinentális filozófia talajára rántanak – 3 napja mutatta be a berlini KW Institute. A teljes film erre a linkre kattintva elérhető el.

"My Very Excellent Mother Just Served Us Nine Pizzas" (memoriter) – Merkur Venus Earth Mars Jupiter Saturnus Uranus Neptunus Pluto

Amikor a világegyetem nagy kérdéseivel szembesülünk – lapos-e a föld, a Nap forog-e a bolygónk körül vagy fordítva –, a válaszok tudományos jelentőségét rendre felülmúlják azok a következtetések, amelyek az ember univerzumban elfoglalt helyére vonatkoznak. Kopernikusz vagy Galilei megfigyelései az égitestek mozgásáról a 16. és a 17. század elején a leghíresebb példái annak, milyen veszélyekkel is jár egy-egy tudományos felfedezés: a heliocentrikus világkép megfosztotta az embert mindenekfelettiségétől, kitaszította a világegyetem közepéből. Ha akkor a vallás egy időre le is fékezte a tudományt – ki kellett dobni az elméleteket –, a felvilágosodás megfordította ezt a képletet. Ma a tudomány őrei ideológiai megtartóerő híjján gond nélkül szabadulnak meg az embereket évszázadok óta foglalkoztató gondolati rendszerektől, nem számolva a kulturális következményekkel. A 2006-os asztronómiai kongresszus volt az utolsó ilyen esemény, amely feje tetejére állította eddigi meggyőződéseinket, amikor a gravitációs dominanciára hivatkozva kiírták a Nap körül szabálytalanul keringő égitestet a naprendszer bolygói közül. Cséfalvay azonban ezzel a munkájával is felhívja rá a figyelmet, hogy az alvilág istenéről elnevezett sötét bolygó státusza nem csupán asztronómiai tény, hanem a kulturális képzelet része, amelynek visszamenőleges érvénytelenítése nem csak lehetetlen, hanem fölösleges. A nyolc bolygós naprendszer nem más mint "képrombolás", mint ahogy az ókori mitológia halálkultuszának isteneit nevében megőrző Plútó vagy Charon lekicsinylése arrogancia, sőt nagyképűség. (Ez utóbbira csak ráerősítenek a Cséfalvay egyik korábbi videójában idézett csillagász, Mike Brown szavai, akinek az eseményt megörökítő könyve a How I Killed Pluto and Why It Had It Coming címet viseli). A Plútó példája emellett szemléletesen illusztrálja azt is, mit jelent az általunk ismert világ tárgyainak újrarendszerezése, miközben az anyag nem változik, csak a szavak és a fogalmak.

A BWPWAP (“Back When Pluto Was a Planet”) internetes zsargon 2006 után terjedt el, azoknak a dolgoknak megnevezésére, amelyek a közelmúltban teljes átalakuláson mentek át, így nem azt képviselik, mint amit akár nem is olyan régen megszokhattunk tőlük. Plútó sorsát a megfigyelési technológiák fejlődése pecsételte meg, amely később a bolygó definíciójának újraírásához vezetett. Ez azonban távolról sem egy egyedi eset. (A The Construction of Facts című munkájában Cséfalvay például a tárgyak osztályozásának önkényességét olyan szélsőségekig viszi el mint az a kijelentés, hogy “8 bolygó, 4 emberi rassz, 2 féle öröm és egyféle tudat létezik – az emberé. Majd a tömeg, amely a törpebolygót élteti, pár tagot nem embernek minősít és kivezet a teremből.) Új videójában, de korábbi alkotásaiban sem szalasztja el a lehetőséget Cséfalvay, hogy rámutasson az ilyen paradigmaváltást okozó döntések mögött meghúzódó hatalmi szerkezetre: az elitek felelősségének felrovásában pedig egy csapásra megérkeztünk a kozmikus térből a mindennapi populizmus világába.

“Pluto, a halottak istene, a kívülállók patrónusa megbosszulta magát. Ha az igazság nem képezi többé vita tárgyát, hanem a kívülállók barbár véleményétől van védelmezve, úgy a tudomány elveszett. Az elitizmus sosem fakaszt bizalmat. A tényeknek a közjót kell szolgálnia.”


Bárhogy is legyen, a megismerés válságát élő "igazság utániság" mai állapotában nem is lehetne időszerűbb a (tudományos) tények, az alternatív tények és a vélemények társadalmi funckiójának kérdéseit feszegetni. A videóban ezeket a gondolatokat poetikus és filozofikus dialógusokon keresztül a Plútó holdjait megtestesítő Nyx, Charon és Kerberosz alien karakterei fogalmazzák meg. A narráció összeállításában Cséfalvay segítségére volt Lukáš Likavčan szlovák elméletíró és filozófus, akinek Introduction to Comparative Planetology című munkája a Strelka Press gondozásában nemrég jelent meg. 

— Német Szilvi

2021. október 19., kedd 11:18
ajánló

In Da Studio vol 2. - Horváth Gideon

Sebezhetőség, méhviasz, ambivalencia, érzékiség.

támogatók