Sunshine, happy

A kortárs művészetipar a pálmafák alatt is zakatol. Műkereskedelem Miamiban és másfelé.

Többször lehetett hallani a kultúrkormányzathoz közel eső körökből (például itt), hogy a nyugati kortárs képzőművészet egy lufi, amit kapzsi galériások fújnak. És, mint minden ilyen, túlértékelt, spekuláns művészet – élén Damien Hirsttel és Jeff Koonsszal –, ki fog pukkanni hamarosan. Nos, ez persze vaskos félreértés.

Victoria Miro galéria, Art Basel in Miami Beach, 2014

© Art Basel

A lufiknak persze az a dolguk, hogy kipukkanjanak. De ez tulajdonképpen a stílustörténet egymást követő korszakaiban már évszázadok óta megfigyelhető – nézzük csak végig a nyugati művészet történetét! A ma kedvenceit a holnap elfelejti, az utókor meg újraértékeli. Fel vagy le.

A Lehman Brothers 2008-as csődjekor számtalan szakíró várta a lufi hangos kidurranását és a műtárgypiac látványos összedőlését. (Ahogy korábban, a kilencvenes évek elején meg is történt.) Ez most nem következett be. Az említett – kétségkívül őrülten túlárazott – Hirst- és Koons-művek esetében komoly árkorrekciónak voltunk tanúi, majd némi bizonytalanság után a nemzetközi műtárgypiac szerelvénye tovább robogott (Koons ismét aukciós rekorder). Nincs válság, folyamatos a konjunktúra.

Albert Oehlen absztrakt képét néző látogató a berlini Galerie Max Hetzler standján Art Basel in Miami Beach, 2014

© Art Basel

A folyamatos konjunktúra művészettörténeti oka, hogy a 20. századi modernizmuson és a konceptualizmuson nyugvó nyugati kortárs képzőművészet már rég nem egy kísérleti avantgárd szekta hobbija, hanem társadalmilag bebetonozott kultúra. Masszív, viruló paradigma.

A többi ok szociológiai. Az Art Newspaper össze is szedte ezeket, a csillogástól eltelve császkálva a világ egyik legdrágább art fairjén, az pálmafás Miamiban megrendezett „Art Basel”-en.

Cibelle Cavalli Bastos dekorálta ki a brazil Mendes Wood galéria standját, a Nova szekcióban, Art Basel in Miami Beach, 2014

© Art Basel

Van de Weghe Fine Art, Art Basel in Miami Beach, 2014

© Art Basel

A viruló piac szociológiai okai a következők:

1.) A mesésen gazdag globális elit a válság óta növekedett: a dollármilliárdosok száma háromszorosára nőtt. Márpedig a műtárgypiacot nem a középosztály tartja lendületben, hanem a szupergazdagok. Akik szívesen beszállnak az art fairek kontinensről kontinensre utazó cirkuszába.

2.) A művészetipar teljesen globálissá vált. Mikor valahol robog a gazdaság, akkor onnan érkeznek az erőforrások: idén például 13 nagyon sikeres galéria érkezett Miamiba az őrülten fejlődő Brazíliából.

3.) Nem csak a tőzsdei guruk fektetnek be a műtárgypiacba, hanem bármelyik jól menő szektor sikeres vezetői, a szórakoztatóipartól az ingatlanbizniszig. Sőt, a celebek is beszálltak a játékba, Miamiban felbukkant Leonardo DiCaprio, Eva Longoria, Michelle Williams, Jemima Kirke és Val Kilmer is.

Szóval: a kortárs művészetipar zakatol tovább.

Látogatók nézik a brazil Sandra Cinto rajzos ihletettségű művét a Casa Triângulo galériánál, Art Basel in Miami Beach, 2014

© Art Basel

— Rieder Gábor

2015. január 05., hétfő 15:14
kapcsolódó cikkek
  • Az acb az Art Baselen

    Idén első alkalommal volt jelen az acb az Art Baselen, rögtön két standdal is szerepelt a kiállítók között. A tapasztalatokról és eredményekről Kopeczky Rónát, az acb művészeti vezetőjét kérdeztük.

  • Vásár vírus idején

    Az Art Market Budapest idén ősszel is megnyitja kapuit, akárhogyan is. Covid-protokoll, online platform, közös jelenlét és jövőkép. Az Artkartell kényes kérdéseire Ledényi Attila, a vásár igazgatója válaszol.

  • Price of nothing

    Portréfilm készült az 1960-as évek egyik úttörő absztrakt festőjéről, Hortobágyi Endréről. Ketrec, könny, kiütés.

ajánló

God bless this mess

Szellemidéző szeánsz és maszturbáló nyuszika

támogatók