Vasarely, a festő

Párizsban újraértelmezték az op art öreg oroszlánját. Osztott formák a Pompidou-ban.

Vasarely a leguniverzálisabb világsztár
a 20. századi magyar képzőművészet világából
– globális ismertségét tekintve mindenképp

Részlet a Vasarely: Osztott formák című kiállításból, 2019, Pompidou Központ, Párizs

© a Pompidou Központ jóvoltából, fotó: Philippe Migeat

Azt se bánom, ha ruhák kilométerein reprodukálják a műveimet” – mondta Vasarely, mikor a párizsi ruhaszalonok felkapták op art mintáit. „Sokszorosítható művészetet kell teremtenünk” – magyarázta.

És így is tett.

Bőkezűen ontotta magából a villódzó, szemkápráztató motívumokat a '60-as évektől kezdve. Dekor kerámia, műanyag oszlop, alumínium szobadísz, asztali bigyó, fürdőszobai dekoráció, óraszámlap, teáscsésze – neki egyre ment. Vibráló geometriája kifutókon, klippekben, könyvborítókon, tévészpottokban tűnt fel, miközben ő maga, az egyszeri reklámgrafikus csúcsértelmiséggé avanzsált, miniszterekkel parolázott, filozófusokkal tárgyalt és urbanistákkal álmodozott.

Részlet a Vasarely: Osztott formák című kiállításból, 2019, Pompidou Központ, Párizs

© a Pompidou Központ jóvoltából, fotó: Philippe Migeat

A '70-es években pedig már ez sem volt neki elég: a köröcskékből és négyzetekből fabrikált vizuális ábécéjével a világűrt akarta meghódítani, megteremtve a planetáris folklór formavilágát. Őrületes vízió, de hát ez volt a Holdra szállás és Star Trek Enterprise nagy korszaka. A bolygóközi művészet a gyakorlatban túlzásnak bizonyult, de azért az ezerszámra sokszorosított szerigráfiái és multiplikái eljutottak a világ minden szögletébe. Ennek köszönhetően Vasarely a leguniverzálisabb világsztár a 20. századi magyar képzőművészet világából – globális ismertségét tekintve mindenképp a legnagyobb!

Részlet a Vasarely: Osztott formák című kiállításból, 2019, Pompidou Központ, Párizs

© a Pompidou Központ jóvoltából, fotó: Philippe Migeat

Bár mindig ügyesen használta a műkereskedelem eszközét, szíve mélyén baloldali esztétikai programot vitt: hozzáférhető művészetet a népnek! Ezért nem bánta, ha kilométerszám vagy tonnaszám sokszorosítják alkotásait, őt az eredeti ötlet érdekelte, a kreatív sziporka – a többi csak tömegtermelés. A multiplika programja olyan sikeres lett, hogy az '50-es, '60-as évek számos francia művésze átvette tőle. Ugyanakkor ez a szemlélet homlokegyenest szembe ment a kereskedelmi logikával: hiszen egy galériás számára a ritka, korai, egyedi festmény a drágán eladható árucikk, nem a műhelyben legyártott, kétszáz példányos alumíniumplasztika.

Szerencsére, Vasarely készített annyi ritka, korai, egyedi festményt, hogy ne utálja meg a későkapitalizmus elitista műkereskedelme.

Részlet a Vasarely: Osztott formák című kiállításból, 2019, Pompidou Központ, Párizs

© a Pompidou Központ jóvoltából, fotó: Philippe Migeat

A Pompidou Központ nagyszabású életmű-kiállítása is ezt a logikát követi. Az öreg Vasarely multiplika-gyártó, vizuális felfedező, kreatív géniusza helyett szorgalmas munkával előásták az 1950-es évek fantasztikus korai absztrakt festményeit, a lecsiszolt kövektől inspirált Belle-Isle sorozatot, a sziklák által ihletett Gordes–Cristal képeket és a metrócsempék repedéseit idéző Denfert-szériát. Komor színek, magasztos formák, festőien kialakított homogén felületek. Öreg, patinás vásznak. Majd jönnek a szikáran fekete-fehér csodák. Bár a kurátorok – természetesen – nem hagyták ki a budapesti kezdeteket sem (még két Bortnyik-festmény is kikerült), elmesélték a színes város koncepcióját és persze keresztmetszetet szeltek a kései formatobzódásból is, de a fő fókusz a világháború utáni Vasarelyre esik: Denis René hű társára, aki izgalmasabbnál izgalmasabb mozgó és geometrikus motívumokat vitt be abba a francia absztrakt fősodorba, ami csak az elomló gesztusokért élt-halt és idegenkedett a „hidegnek” bélyegzett szögletesektől. (Ma ezt furcsa átélni, de az '50-es években nagyon erős ellenszélben dolgoztak Vasarelyék Párizsban.)

Részlet a Vasarely: Osztott formák című kiállításból, 2019, Pompidou Központ, Párizs

© a Pompidou Központ jóvoltából, fotó: Philippe Migeat

Elképesztő mennyiségű, gyönyörű korai vászonnal áll előttünk az ízig-vérig avantgárd festő Vasarely a Pompidou-ban. Sok-sok évtized kellett ahhoz, hogy a burjánzó és mindent ellepő, kései Vasarelytől gyomorrontás kapó párizsi művészelit újra visszataláljon hozzá. De most sikerült: decensen és jó ízléssel tálalják ezt a gazdag életművet.

A Vasarely reneszánsz – külföldön – hivatalosan is megkezdődött.

Részlet a Vasarely: Osztott formák című kiállításból, 2019, Pompidou Központ, Párizs

© a Pompidou Központ jóvoltából, fotó: Philippe Migeat

— Rieder Gábor

2019. március 20., szerda 19:38
kapcsolódó cikkek
  • Térbeli idő

    Zománclap, geometria, op art és térmodellek. Szalay Péter kivétellel erősíti a szabályt az NA-ban.

  • Új törzs születése

    Kortárs művészeti underground és mainstream Párizsból. Maszkok, bálványok és a nagy fehérség. Vásártöredékek.

  • Bullás

    Bullás József / Kilenc műteremből / Műcsarnok

ajánló

Szürrealizmus másképp

Jókor jó helyen. A szürrealista mozgalom Dalítól Magritte-ig, de kicsit másképp, a Nemzeti Galériában.

támogatók