„Számomra ez a kép egy gyerekkori nosztalgia. Leginkább a szüleim kapcsolatáról és az otthoni légkörről szól. Angolul azt mondanám, hogy „domestic life”.” – amit talán háztartási életképnek lehetne fordítani magyarul. AZ ÖSSZES KÉP: Reprodukció és részletek PAKOSZ Anna Fair play festményéről, akril, vászon, 155x155 cm, 2024.
Anna jelenleg egy, a korábbiakhoz képest jóval felszabadultabb időszakát éli a festészetében, kevésbé tervezetten fest. „Minden kép születésének saját dinamikája van, ha receptszerű lenne, lehet nem is érdekelne. Ennél a képnél sincs egy kifejezett irány, csak hogy szeretnék őszinte lenni magammal, és ezt megosztani.”
„Először csak egy alapszínt vittem fel, majd folyamatosan dialógusban próbáltam lenni a képpel, így fedték fel magukat később különböző elemei, figurái. Az első a rózsaszín diagonális elem volt, ami később egy asztalként lett olvasható. A bal oldali figura is hamar megérkezett. Ad egy alaphangulatot a festménynek. Színként egész gyorsan jött a piros a felső sarokba, mert azt éreztem, valami melegebb árnyalat kell, hogy kompenzálja ezt a viszonylag magába roskadó figurát. Nem sokkal később a másik figura is felfedte magát. Ez egy teljesen intuitív folyamat, ahogy ülök – általában a festménnyel szemben – és nézem, hogy mit látok bele, mi szeretne oda kerülni. Jó ideig nem nyúltam a képhez, mivel a két figura már adott neki egy alaphangulatot, amivel akkor nem tudtam mit kezdeni. A kép alján lévő üvegek pár héttel később kerültek rá, a cigaretta még később, és végül a kicsit rejtett kártyalapok az asztalon. Így bár nem akartam, de egy gyerekkori emlékkép lett ez a festmény. Az addikciók, a szüleim függőségei, és az egymással való viszonyuk jelenik meg benne.”
A jobb alsó sarokba benyúl egy kéz. Azt éreztem, hogy a jobb oldali figurának ez a jövőképe, egy következő lépcsőfok egy idővonalon, amiben ott van, hogy még csak áll az ital mellett, még csak nyúl érte, lent pedig már elvette, és fel is lökte. Az üvegek a kép alján arra reflektálnak, hogy ez számomra egy destabilizáció, maga az alkohol és az addikció egy nagyon kiszámíthatatlan és instabil állapot.”
„A családomban elég sok addiktív személyiség volt, egy ilyen háztartásban nőttem fel. Valószínűleg ezért is élek elég tudatosan, nem használok szereket, és sokat foglalkozom a belső világommal is. A szüleim függőségei elég nagy fájdalom az életemben, még úgy is, hogy tudom, hogy ez részben generációs probléma.”
Anna képein ritkák az üresen hagyott terek, így ezen a képen nagy jelentőségük van. „Sok az üres tér, főleg a közepén, ez azt az űrt tükrözi vissza, ami az addikciókkal való küzdelmük rám gyakorolt hatása és azt is, amit kettejük között látsz.” A függőség, ami eleve egy belső űr kitöltésére szolgál, közben egy még nagyobb űrt teremt kívül is. „A két figura viszonyában benne van az elfordulás, az inkább a szerhez nyúlás, a növekvő távolság. Azt gondolom, a viszonyuk alapja mély szeretet, de ennek a kimutatása, nem sikerül. És ezt mindenki elszenvedi.”
Azt meséli rég csinált ennyire világos, és rózsaszín képet. „Mintha ez a meleg, megtartó színvilág legitimálna ezeknek a mélyebb, fájdalmasabb, traumatikus élményeknek a felfedését.”
Domestic life, addikció, intuíció
