Artkartell - Mobiltelefónia

AZ ÖSSZES KÉP: Részlet Kárpáti János Iván To take the liberty of doing something című kiállításából, 2018, Artkartell projectspace

Kárpáti János Iván: To take the liberty of doing something
Artkartell projectspace
2018. október 31. – november 14.

Az Artkartell projectspace örömmel mutatja Kárpáti János Iván (1981) önálló kiállítását a galériában. A To take the liberty of doing something című anyag a szinte láthatatlan hétköznapi mikrojelenségekre irányítja a nagyítólencsét, ünnepelve a banalitás esetleges szépségeit és artisztikus felületté varázsolva át a mindenki zsebében ott lapuló okostelefonok érintőképernyőjét.

Bár a radarkutatók már 1965-ben leírták az érintőképernyő elméleti hátterét, a rajzoló játékszoftvereknél pedig már az 1980-as években elterjedt a használata, ezek még a rezisztív technológiát alkalmazták, azaz egy rugalmas átlátszó réteggel vonták be a monitort. Az Apple 2007-ben piacra dobott iPhone-ja forradalmasította az érintőképernyők piacát, megteremtve az okostelefonok azóta is egyeduralkodó ikonikus formáját és használati mechanizmusát. Az új generációs, kapacitív technológia már egy kemény, átlátszó védőfelülettel (üveg vagy műanyag) operál, melynek külső felszínén jön létre az az elektromos mező, amelynek változásait – amikor a felhasználó ujja megzavarja, elvezetve a töltést – a sarkokban elhelyezett érzékelők rögzítik és továbbítják a készülék szoftverének. Bár az okostelefonokon a reklámokból áradó ideálképeken mindig makulátlanok, a valóságban sok esetben pókhálórepedések borítják (az ütésálló Gorilla üveg ellenére is), a hétköznapi használattól pedig folyamatosan ujjlenyomatok piszkítják. Ujjaink a folyamatos mobilozás közben megállás nélkül, egymást újra és újra felülíró absztrakt gesztusrajzolatot képeznek a képernyők monokróm felszínén. A bőrbarázdák pórusaiból kiszüremlő zsírtartalmú izzadságcseppek nem kívánt nyomokat hagynak az érintőképernyőn. Az evolúcióbiológusok vitatkoznak azon, hogy az ujjbegybordázat finom szerkezetének mi a funkciója, a textúrák érzékelése, a vízalatti tárgyfogás, esetleg a sérülésekből való regenerálódás segítése, de az biztos, hogy a pórusokból kiszivárgó folyadék jellegzetes lenyomatot hagy a mesterségesen előállított, sima felületeken. Miként az okostelefonnal minden hétköznapi halandó „főállású” fotográfussá változott, úgy észrevétlenül mindenkiből gesztusfestő automata lett a folyamatos görgetés, zoomolás és pötyögés közepette. Kárpáti János Iván erre a „melléktermék művészetre” irányítja rá figyelmünket To take the liberty of doing something című kiállításában, a jövő archeológusaként kutakodva a mi hétköznapi tárgyaink között.

Ahogy írja: „Munkáim jelentős szegmense a hétköznapi élet melléktermékeivel, szellemi és művészeti újraértelmezésükkel foglalkozik. Az alapvető emberi létezés és az erre elemien épülő tárgyak kapcsolatából fakadó, mélyebb gondolati folyamatok tárgyi megfogalmazása érdekel. Sokszor kifejezetten törékeny vagy szándékoltan ideiglenes tárgyakat, illetve sorozatokat hozok létre, melyek a dokumentáció során – ezt nevezem »performatív tárgyiasság«-nak – válnak maradandóvá. Olyan apró jeleket, részleteket, földi létünk során keletkezett nyomokat helyezek munkáim fókuszába, amelyek egyértelműen banális szerepet játsszanak éltünkben. Az Artkartell projectspaceben is ezt a tematikát bontom ki. Conference Call 1–5. című sorozatom kiindulópontja a mindennapi telekommunikációs gesztusaink expresszív összegzése, egyfajta törékeny pillanatkép, egy vizuális hangulat abból a jövőből, amikor kommunikációs eszközeink elavulttá, használaton kívülivé válnak. A galériatérben elhelyezett lightboxok is a minket körülvevő tárgyak banalitására összpontosítanak, sokszor a véletlent, illetve a profán paranormalitást segítségül hívva a telefonnal készített fotók elkészítéséhez. Ez a fajta eszközhasználat funkcióján keresztül spontánabbá és még személyesebbé teszi az alkotófolyamatot, ellenben egyfajta vizuális és technikai határt is szab.”

Mobiltelefónia

Pető István: Kettős arckép