Art people be like... Művészetkritika az Instagramon

Igazságmondó mémek és anonim szerzőik

Mi sem zavarja össze jobban a művészet iránt érdeklődő embert, mint amikor a Frieze Magazinon olvas a Freeze Magazinról. WTF? Ijedtségre azonban semmi ok, nem egy végtelen loopba kerültünk, amiben művészeti magazinok már csak saját létezésükről tájékoztatnak (Bourdieu likes that)… Ami a londoni magazinnak feltűnt és annak hirtelenjében meg is írta, hogy az intézmény évtizedek óta épített márkanevét kis módosítással mások kezdték el használni, más célokra a közösségi médiában. A Freeze (sic!) Magazin, aminek az Instagramon ma már több mint 100 ezer követője van, a szó szoros értelmében nem ápol kapcsolatot világ egyik vezető művészeti orgánumával. Sőt, ahelyett, hogy bejegyzései aktuális trendekről, kiállításokról vagy művészekről szólnának, a művészet intézményrendszerét kritizálja, méghozzá az internet legvirálisabb formátumában. A mémekbe oltott művészeti szatíra ma tombol az interneten, a parodizált intézmények pedig egyelőre nem tudnak mit tenni, mint sem elfogadják, hogy ez nem nekik jutott először az eszükbe. 

De hát ez a dolga egy művészeti magazinnak, hogy kritizáljon, gondolhatnánk, amikor azonban mindennel bajunk van egyszerre, arra nehéz hirdetőt találni. Erre jelentenek ma fájdalommentes megoldást a névtelen Instagram-fiókok (itthon pl. a Trash of Köztér), amikor úgy lehet mindent is kimondani, hogy közben nem kell az interneten könnyen elszabaduló morális alapon lincselő tömeggel névvel és arccal szembenézni. A Freeze Magazin ebbe a sorba áll be, amikor a kereskedelmi galériák által kizsákmányolt fizetetlen gyakornokokról, az NFT művészetről, a white cube problémáról, vagy a hip szavak mögötti ürességből űz poént, persze a viccen az nevet igazán, aki 1, érti is miről van szó, és 2, aki képes önreflexiót gyakorolni. A iróniában beszélő, foglalkozástípusok alapján szerveződő csoportokból sosem volt hiány a neten, gondoljunk csak az irodai, a gyári munka vagy éppen a jogi szakképzés kínjait humorba átfordító oldalakra. Az egykori dolgozói nyílt levelek ezekre a felületekre vándoroltak, ahol médiaképes formátumban lehet panaszkodni a főnökről, a munkahelyi bánásmódról, az értelmetlen szabályokról vagy a fizetetlen túlóráról. A posztmodern képi nyelv, amit a mémek adnak hozzá a csomaghoz, pedig lehetővé teszi, hogy ez ne egy az egyben kelljen színt vallani, hanem filmes idézetekbe oltva, popkulturális ikonok szájába adva, vagyis egyfajta kettős beszédben. A nevetéssel eltöltött pillanatok oldják a stresszt, az érzés, pedig, hogy más is megerősíti a gyanúnkat, hogy nem megy minden rendben, tudatosabbá is tehet abban, hogy merjük vállalni a véleményünket.

                           


A művészeti szatíra a COVID-lezárásokkal párhuzamosan indított hullámokat a neten. Ahogy sorra mondták le a kiállításokat, könyvbemutatókat és szinte mindent, úgy a művészet bizonyos funkciói a digitális térbe lettek kiszervezve. Bár még messze vagyunk attól, hogy művészeti sajtóként olvasná bárki az Instagramot, a követők azonban visszaigazolják, hogy a közösségi média nem csak a digitális portfóliót építő művészeknek lehet egy népszerű helye, hanem a diskurzusra éhes közönségé is, akik megvitatják egy-egy mém alatt a jelenlegi helyzetet. Amiből pedig ezek az oldalak könnyen felismerhetők, hogy rendre a művészeti világ közismert, összetéveszthetetlen márkaneveit veszi át egy kis Photoshop vagy tipo-mágia segítségével. Így lesz a MoMA PS1-ból @MOMA PS5, Larry Gagosian-ból @jerrygogosian, a Frieze-ből @Freeze és még sorolhatnánk. Hiába a hírnév és a csillogás, ami ezeket a mémoldalakat bizonyos (követőszámban kifejezhető) figyelem után elkapja, követőik csak annyit kérnek: Don’t sell out! Kérlek, ne intézményesüljetek! Ez azonban előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, hiszen naivitás azt gondolni, hogy heti 300 ezer megtekintés fölött ne lenne egy Insta-oldal közvéleményt befolyásoló tényező. 

A Freeze Magazin legnépszerűbb posztjait szemléztük:

                                                                  Szeretemdolog vagy megélhetés?



                                                                            Műteremlátogatásainkban


                                                                        Egy nem túl PC poszt a biennálé-ipar realitásairól


                                                                          A túltengő Férfi Művészről 


                                                                          Érdekmentes műélvezet


                                                                          Egy kis közgazdaságtan


                                                                 Szavak, amin évekig lehet élni, amíg nem jön a következő


                                                                     A szórakozás néha munka, úgy mint az alvás is


                                                                    Több lábon kell állni és haladni kell a korral a művészetban is!










 

— Német Szilvi

2022. január 13., csütörtök 08:41
ajánló

God bless this mess

Szellemidéző szeánsz és maszturbáló nyuszika

támogatók