Indie Netflix, művészektől

Eternal Family video membership experience

Hogyan pitchelsz egy olyan műsort, amiben az egyetlen történés, hogy tab-ek nyílnak meg a számítógépen? Vagy egy olyat, amiben depressziós 8 bit-es karakterek beszélgetnek orosz nyelven? Vagy egy olyat, amiben az élet nagy kérdéseit VHS kazetták hulladékaiból válaszolják meg? Nehezen. Erre jöttek rá az Eternal Family létrehozói, akik havi előfizetés keretében kínálják fel hol ezoterikus, hol kísérleti, hol pedig egyszerűen csak végletekig szürreális videóikat reklámmentes megtekintésre. De mi is ez az egész? TV? Videó? Művészet? Az Eternal Family a gyártásvezetők és producerek ajtaján való kopogtatást megunt művészek válasza a Netflix típusú tartalomszolgáltatókra. Emellett pedig korszakváltó infrastruktúra a művészeti videó értékesítésére és terjesztésére. 

Tavaly tavasszal, a járvány első hullámában berobbant Eternal Family egy független streaming platform, amely kanadai és amerikai művészek kezdeményezéséből született. A szolgáltatást, ahogy az új produkciókat is az előfizetők tartják el, a díjakból pedig 60%-ban a tartalom előállításért felelős művészek részesülnek. A tagság hozzáférést nyújt alternatív művészeti produktumokhoz, amelyek a mainstreambe aligha férnének be. Az eredeti és kizárólag itt forgalmazott videók a “PSZICHEDELIKUS”, “MEDITATÍV”, “ANIMÁCIÓ”, “ZENE”, “MŰVÉSZET”, “TERMÉSZET”és “MINDEN” kategóriába rendezve kínálnak, ha felhőtlen szórakozást nem is, de innovatív vizuális ötleteket mindenképpen.

A YouTube-n, majd a Vimeo-n nevelkedett videókészítők számára az Eternal Family újdonsága, hogy a tartalmak monetizációját a platformot üzemeltető művészek tartják kézben, kizárva mindenféle közvetítőt (beleértve a művészeti intézményrendszert) és harmadik feleket. A támogatói modell hátránya lehet ugyanakkor a piacnak való kitettség, és hosszú távon mindenképp kérdés, hogy a csatorna mennyire képes áthangolni a kommersz filmekre és sorozatokra szokott közönséget a minden tekintetben formabontó kontentre. 

A csatorna nem szokványos hangulatát azonban nem is kizárólag a határokat nem ismerő műfaji kavalkád, hanem egy sajátos világlátás határozza meg, ez pedig az irónia, amivel a produkciók többsége jócskán nyakon van öntve. A semmit komolyan nem vevő, el nem köteleződő, végtelen tréfálkozás jól adj vissza a milleniumi generáció hangulatát, amely “úgy lázad a felszínes, materiális, irányt vesztett társadalommal szemben, hogy ő maga is felszínes, materiális és irányt vesztett.” Ezt az érzületet pedig tökéletesen visszaadja bármelyik videóhoz mellékelt “ismertető”, így példáiul a következő: “Ez egy válogatás Alan Resnick videóiból. Nincsenek különösebb sorrendbe rendezve és nem is kell őket megnézni.” Alain Resnais, értjük. Az ironikus kiforgatások mellett a programok másik fő alapérzelme a nosztalgia, amely leginkább esztétikailag ölt testet az analóg melegségben, a szellemképes VHS minőségben vagy lassú szintetizátoros aláfestő zenékben.

Az oldalon régi klasszikusokkal is találkozhatunk mint Bob Ross meditációs festészeti tutorialjai, amelyeket eredetileg televízión sugározták “A festészet öröme” címen, azonban a műsornak csak később, az internet hozta meg az igazi hírnevet. 

Highlights:

Tux és Fanny (készítő: Albert Birney)

Hagyományos gyártási és forgalmazási módok hiányában a Tux és Fanny kevesebb mint 1 perces mini epizódjai először az Instagramra kerültek fel. Az Atari videójátékok stílusában, egységes színmezőkből felépülő jeleneteket pixelfigurák akciói és beszélgetései elevenítik meg. A sorozat nyelve az orosz (angol felirattal), amely a low tech kivitelezés vontatottságának köszönhetően felerősíti a sorozat melankolikus/hipnagógikus, abszurdba hajló karakterét.

Here comes the cowboy (készítő: Cole Kush)

A Mac DeMarco videóklippjéhez készült 3D animáció Cole Kush munkája, aki egyben a platform megálmodója is. Ez a videóklip teremtette meg az Eternal Family arculatát és fő mascotját, a kisbabatestbe szakadt, szőrös, rozmárbajszú teremtést.

Banky (mockumentary)

Rövid epizódok egy korszakos prankster művész pályafutásáról, aki felveszi a versenyt a vállalatok kapzsiságával. Hétköznapok, kulisszatitkok, művészeti akciók.

  

 

 

— Német Szilvi

2021. szeptember 01., szerda 05:47
ajánló

Az eltűnés esztétikája

Balenciaga a MET Gálán: hoax vagy kivonulás?

támogatók