Das Chez

Gaszro art kis lengyel csavarral. A hideg céklalevestől a porcelán installációig.

Erősen nyitotta a szezont a Platán Galéria. Horányi Kinga iparművész és Baráth Áron képzőművész gasztronómiai projektjét (Das Chez) fogadta be szeptember első felében, ahol az étkezést, vagyis civilizációnk egyik alappillérét járhattuk körbe szó szerint és szofisztikáltan is.

A Das Chez kiállítása, 2015, Platán Galéria

© a művészek engedélyével

A szerencsésebbek végigehették-ihatták az alkotópáros által kreált menüt. A lengyel konyha ihlette gasztro-kirándulásról lemaradók a művészpáros pimasz, mégis elegáns étkezőasztal-installációjában találhattak némi vigaszt. Ennek apropóján zavartunk le egy gyors kérdés-válasz partit a művészekkel.

A Das Chez kiállítása, 2015, Platán Galéria

© a művészek engedélyével

Sok esetben

a konyha válik

műteremmé

Hogyan ismerkedtetek meg? Hogy kezdődött a közös munka?

Horányi Kinga: Áron műtermében találkoztunk egy éjjel. A különböző ételek kóstolgatása már akkor elkezdődött.

Baráth Áron: Aztán sok további, közösen átélt gasztro élvezet közben érlelődött az ötlet.

Kinga ékszertervező, Áron képzőművész. Mik a közös pontok a művészetetekben?

HK: Étvágyban és ízlésben sok a közös.

BÁ: Főleg az étvágyunkban, ha ezt lehet annak nevezni.

Milyen szerepet tölt be az étkezés a mindennapjaitokban?

BÁ: Erős szerepe van számunkra az étkezésnek. Az egyik budapesti piac közvetlen közelében vannak a műtermeink, sokszor itt születnek az ötletek. Vannak megszokott ételeink, de általában improvizálunk, kísérletezünk.

HK: A menü kitalálásától kezdve, a beszerzésen keresztül az elkészítésig minden pillanatot nagyon élvezünk, úgyhogy általában fontos szerepe van minden nap. Egy étel elkészítése több területre kihat, ami sokszor beindítja az embert más vonalon is.

Hogyan tekintetek képzőművészet és gasztronómia viszonyára?

HK: Nagy a kölcsönhatás.

BÁ: Igen, erős a kapcsolat. Sok esetben a konyha válik műteremmé. Rengeteg a lehetőség.

Baráth Áron a Das Chez gasztro eseményén szendvicset kínál, 2015, Platán Galéria

© a művészek engedélyével

Mit szóltok hozzá, hogy egy ideje már előtérbe került és trendi a gasztronómiával foglalkozni, akár olyan értelemben, hogy melyik menő burgereshez üljünk be?

HK: Jó, hogy egyre több az inger.

BÁ: Az tény, hogy a gasztronómia virágkorát éli, ugyan élvezzük, de nem ez inspirál bennünket. Egyszerűen imádunk főzni és persze inni-enni, vendégül látni...

Hogyan vontátok be a gasztronómia vonalát a művészetetekbe?

HK: Ez automatikusan jött. És időről-időre egyre nagyobbra nőtte ki magát gasztronómiai síkon is.

BÁ: Folyamatosan figyeljük, hogy melyek azok a dolgok a gasztronómia területén, amelyek megmozgatnak bennünket. Milyen összefüggések vannak és ezek hogyan hatnak egymásra, ránk. Nagyon bő a menü és mi egyre jobban élvezzük.

Milyen előzményei voltak számotokra a Platán Galériabeli megmozdulásnak? Már ha voltak...

HK: Nem voltak, ez az első közös megmozdulás.

Horányi Kinga a Das Chez gasztro eseményén, 2015, Platán Galéria

© a művészek engedélyével

Milyen inspiráció alapján találtátok ki a Platánban kínált ételeket, italokat?

HK: Sok lengyel alapanyag, recept és videó előzte meg a végleges ötletet. Aztán majdnem egy hétig tartó „pierogizás” után végül kikristályosodott.

BÁ: Kutattunk a lengyel gasztronómia területén, majd kezdtek körvonalazódni az ötletek és összefüggések. Lengyelországra jellemző alapanyagokat, ízeket kerestünk. Ezeket fűszereztük meg a mi ötleteinkkel, és tálaltunk...

A Das Chez gasztro eseménye, 2015, Platán Galéria

© a művészek engedélyével

szinte magától értetődően

jött a chlodnik 

(hideg céklaleves)

Milyen kötődésetek van a lengyel gasztronómiához? Hiszen az installáció alapja egy lengyel leves.

HK: Vannak ételek, amik már ismerősek voltak, úgyhogy nem volt nehéz tovább építeni a lengyel gasztronómiához fűződő kapcsolatunkat. És ebben külön nagy segítségünkre volt Tomek (Tomasz Piars, a Platán Galéria kurátora – a szerk.) is. Ezek után szinte magától értetődően jött a chlodnik (hideg céklaleves), ami az elképzelésünkhöz minden ízében passzolt.

BÁ: Igen egyszerű elkészíteni és nem mellesleg hihetetlen erős a színvilága. Ez volt az egyik ok, ami miatt ezt választottuk (ez lett az egész kiállítást meghatározó arculat színe is). A másik pedig, hogy ez a leves nagyon passzolt ahhoz, amit elképzeltünk és amit gondolunk a lengyel mentalitásról. Itt nyugodtan gondolhatunk a lengyel plakátművészet vagy akár a lengyel jazz „lazaságára”. Egyszerű recept, lazán tálalva.

Hogyan működött az installáció a látogatók jelenlétében?

BÁ: A teret teljesen befeketítettük és az asztal is fekete volt (fekete nejlon), ezáltal a fehér tányéroké és a változó árnyalatú pink festéké (leves) lett a főszerep. Az asztal alatt (láthatatlanul) fűszerek voltak elhelyezve, a nejlon mögül pedig lengyel jazz szólt. A szemben lévő falon lógott egy nagy festékes merőkanál, festéknyomokkal összekötve a teret. Körbe lehetett járni a fekete teremben...

Meséljetek a Das Chezről. Miről szólt? Lesz-e folytatása valamilyen érelemben?

HK: A Das Chez gyakorlatilag két főből álló csoportosulás, ami sok tervvel és elképzeléssel áll különböző, megvalósulandó projektek előtt.

BÁ: Alapvetően gasztronómia által inspirált gondolatok, de elképzelhető az ettől való eltérés is...

A Das Chez kiállítása, 2015, Platán Galéria

© a művészek engedélyével

— Kozák Zsuzska

2015. szeptember 29., kedd 19:20
kapcsolódó cikkek
  • Képzeletkonyha

    MENÜ imaginaire / Culinary Institute of Europe / OFF-Biennále

  • Polák vadnyugat

    Városmarketingbe csomagolt neoavantgárd eredettörténet. Wrocław Budapestre jött. Sőt, fél Lengyelország!

  • Mindent elpusztító festmények

    Egy szemtelenül fiatal lengyel festő, Bartosz Kokosiński debütált a Knoll Galériában. Vigyázat: önpusztító képek!

ajánló

Viseld a körmödön!

Szarulemez mint tömegmédium? / PAZUR nail art show, 2021. november 27. / Varsó, Aleja Pazurów manikűr szalon

támogatók