Artkartell - Telített forma

Részlet Bak Imre Aktuális időtlen című kiállításából, 2016, Paksi Képtár

A modern művészetből üres ornamentika lett, „az amerikai absztrakt művészet hazugság, szégyen, a lelki szegénység elfedése” – háborgott a tengerentúli figuratív festészet fenegyereke, Bak Imre idősebb kortársa, Philip Guston, hiányolva a '68-as tökös spirituszt az önnön sikerétől megrészegült, gőgös és fennhéjázó későmodern absztrakt művészetből a '60-as évek végén.

Snitt. Ugrás a térben...

Ugyanez a festészet, mindenekelőtt ennek egyik eklatáns példánya, a pengeéles akril sávokat húzó, kaliforniai illetőségű hard edge, tartotta bűvöletében a Kelet-Európából éppen hogy kiszabadult, új tendenciákra éhes Bak Imrét a '60-as évek derekán és végén. Bak mohón szippantotta magába az első nyugati utakon szagolható ropogósan friss levegőt.

Majd az történt, hogy Bak Imre, a friss levegő szippantása után, visszakullogott a vasfüggönynek az innenső, összehasonlíthatatlanul áporodottabb térfelére, és a hiú, formalista, csak magával törődő és csak magára reflektáló („a kép nem utal másra, csak önmagára”)* hard edge festészetet megtöltötte költői filozófiával, esztétikai töprengéssel és finom miszticizmusból szőtt bölcsességgel. Zamatos tartalmat töltött a formalizmus indusztriális sávjai közé. A Fehér Dávid által rendezett nagy paksi életmű-kiállítás épp ezt a tartalommal telítettséget emeli ki, vagányan szelektálva a hatalmas életműből.

Részlet Bak Imre Aktuális időtlen című kiállításából, 2016, Paksi Képtár

A kiállítás egy 1971-es esseni festmény-installációval indul, a Fachwerkkel. A gondosan rekonstruált mű a képalkotás és jelentésvesztés hármas egységbe foglalt metaforája. A több darabból felépített táblakép-együttes elsőre rideg, absztrakt kompozíciónak tűnik, pedig a középkori német gerendaszerkezetes házak struktúrájának (Fachwerk) leképezése csak, ami megismétlődik – képi tükröződésként – a földön, egyszer szabályos formában, egyszer értelmét vesztett, összehányt változatban. Bizony, Bak Imre még az ilyen puritán strukturalista motívumokba is egy rakásnyi kép- és életfilozófiát képes belesűríteni.

Bak Imre: Fachwerk, 1971/2016, installáció

Részlet Bak Imre Aktuális időtlen című kiállításából, 2016, Paksi Képtár

A koncept képei, mondjuk a „színmezős festészetnek” is felfogható, alul zöld, felül fehér sávos (rajta a SKY és a FIELD alumínium betűs feliratával) táblája is egy klasszikus tájkép teljesen lecsupaszított absztrakciója. Egy másik festményén a dombok motívuma ismétlődik meg színesben és fekete-fehérben. És így tovább. Van, hogy hermetikus szimbólumokat fon a geometrikus minták közé, van, hogy posztmodern dizájntűzijátékot ropogtat a vásznon, majd építészeti elemeket absztrahál (sok romantikával), arcokat, szenvedélyt, érzelmeket.

És bár Bak Imre mindig lenyűgözően up-to-date, friss és trendi, mégis csak be kell ide linkelnünk az absztrakt festészet spirituális legelejét, mint távoli párhuzamot.

Részlet Bak Imre Aktuális időtlen című kiállításából, 2016, Paksi Képtár

Ha bejövünk a vasajtón át a Paksi Képtár régi ipari csarnokába, elsőre úgy tűnik, mintha egy mérnöklelkű művész struktúráit látnánk, párbeszédbe lépve a neo-modern beton környezettel. Pedig nem: Bak Imre képei a képen túli, illetve a kép feletti világgal társalkodnak.

Egész változatos módon.

Részlet Bak Imre Aktuális időtlen című kiállításából, 2016, Paksi Képtár

* Persze nincs olyan, hogy üres forma, nincs cseppálló, teflonsima formalizmus. A későmodernek nagyon is volt általános politikai jelentése, úgyis mint a nyugati, második világháború utáni modern liberális kapitalizmus szimbóluma – illetve ugyanez pepitában Keleten: absztrakt művészet mint a felforgató nyugati eszmék szálláscsinálója. De a formalista címke attól még igaz, a festőiség utáni absztrakció ameddig lehetett, addig elment a jelentéskiürítésben.

Bak Imre – Aktuális időtlen – Egy életmű rétegei / 1967–2015
2016. március 6–június 26.
Paksi Képtár

Telített forma

Indiánnyár