Artkartell - Szabadkikötő

„Tekintettel a hőségre, igyekszünk rövidre fogni a beszédeket” – ígérte Christopher Ball, a Central European Institute igazgatója széles mosollyal. A fojtogató melegben csak a szomszédban csillogó medencére lehetett gondolni, ami fenségesen terül el a Dunakanyar felett, megfelelő irányból nézve teljesen egybeolvadva a Zebegény alatt hömpölygő folyóval. A salakpályán felállított rendezvénysátorban közben 35°C fölé kúszik a júniusi hőmérséklet, az alaposan kiöltözött, üzleti elitből kikerült közönség igyekszik a beszédekre koncentrálni.

Angolszász modor szerint mindenki köszöntött mindenkit és mindenki megköszönt mindent, az amerikai nagykövettől a Quinnipiac University (ott működik a Central European Institute) ösztöndíjas fiatal kutatóiig. Ekkor szólították Nemes Mártont, az ösztöndíjprogram első Artist in Residency-nyertesét a pódiumra. Rendhagyó beszéd következett, az Oscar-gálák stílusában. Nemes épp a zebegényi eseményre érkezett haza a connecticuti Westport Arts Centerben (és a környéken mindenfelé) eltöltött másfél hónap után. A Sauska boroktól és az emlékektől el-elcsukló hangon mondott köszönetet a felvillanyozó amerikai tapasztalatokért.

Olyan hatással van ez

a feedback az alkotásra,

mintha lelocsolnák kokainnal

A 2016-os EAST meets WESTport artist residency program esélyes jelentkezőinek kiállítása (Szinyova Gergő és Batykó Róbert képeivel), 2015, Zebegény

A 2016-os EAST meets WESTport artist residency program esélyes jelentkezőinek kiállítása (Keresztes Zsófia műveivel), 2015, Zebegény

Be lehet venni hat hét alatt Amerikát? „Csak a magokat ültettem el” – mondja.

„Olyan mennyiségű pozitív visszajelzést kaptam pár hét alatt, mint itt egész életem során összesen. Amerikában a közönséget – túl az ottani kötelező mosolygáson – nagyon érdekelték a munkáim, értékelték és szerették. Visszavárnak. Olyan hatással van ez a feedback az alkotásra, mintha lelocsolnák kokainnal: mész vissza egyből a műterembe dolgozni!” Nemest – másnap reggel a kastélyterasz nyugszékein ücsörögve – alaposan kifaggattuk élményeiről.

Előtte viszont végig kellett járni az egykori eklektikus mesekastély csodálatos termeit. A Dőry család által emelt, tökéletesen elvadult épületet pár éve a mostani házigazda, az Amerikában fénycső-gyártással foglalkozó Sauska Krisztián vásárolta meg. És újította fel pazar ízléssel, berendezve klasszikus és dizájner bútorokkal. A falakon – máskülönben – a magyar 19–20. század remekművei lógnak, de ez alkalommal átadták helyüket a fiatal kortársaknak.

A 2016-os EAST meets WESTport artist residency program esélyes jelentkezőinek kiállítása (Szinyova Gergő festménye), 2015, Zebegény

A 2016-os EAST meets WESTport artist residency program esélyes jelentkezőinek kiállítása (Batykó Róbert festményei), 2015, Zebegény

A márvány kandallópárkányon laza kenésekkel felvitt, piros-fehér-kék trikolórban ázó, elegáns absztraktok támaszkodnak, Szinyova Gergő előadásában. A földön Keresztes Zsófia bizarr szürke csigái bújnak elő a kartondoboz-objektekből, a Zsolnay-porcelánok eozin máza felett pedig egy „virágcsendéletből” falatoznak papírkukacai. Közben Batykó Róbert kamionhátsókat idéző, félabsztrakt táblaképei pöttyözik itt is, ott is a falakat. Ők az idei East Meets WESTport pályázat sikeres jelentkezői, akik reménykedhetnek az amerikai tanulmányútban.

Itt vannak a világ

legjobb művészei,

mintha egy biennálén lennél.

Másnapra elül az üzletemberek, műgyűjtők és mecénások zajos tömege. A tulajdonos egy dunai motoroson tart megbeszélést a residency-program szakmai felügyeletét ellátó Mechtler Júliával, aki a világ egyik legnagyobb galériamoguljától, a David Zwirnertől érkezett. Nemes Mártonból még ekkor is dől a szó. Lezseren ül a napozóágyon, és csak mondja, és mondja. Hogy hat hetet töltött el az Államokban, a connecticuti Bridgeportban volt a műterme, a szakmai jelenlétet pedig a Westport Art Center tartotta kézben. „A legtöbb időt – tette hozzá – New Yorkban töltöttem. A felhőkarcolók lenyűgöztek fenségességükkel, mint a piramisok. Ez itt a kapitalizmus, a pénz, a gazdagság egyháza és oltára. Őrülten inspiráló.”

És a galériák? „Aztán elmész Chelsea-be, elindulsz a 18. utcától, de estére se érsz a kétszáz galéria végére. Itt vannak a világ legjobb művészei, mintha egy biennálén lennél. Azt éreztem, hogy ez a valóság, ez a művészet. Magyarország olyan, mintha egy kukkolófülkéből néznénk csak egy pici részét annak, amit nagyon szeretnénk látni. Az meg olyan, mint maga a nászéjszaka.”

A 2016-os EAST meets WESTport artist residency program esélyes jelentkezőinek kiállítása (Batykó Róbert festményei), 2015, Zebegény

Nemes Márton amerikai műtermében

Ebben a közegben még a negatív válaszok is megszépülnek. A nagyon befolyásos amerikai gyűjtőházaspár, Susan és Michael Hort megnézte képeit, és nagyon meglepődtek, mert valami sötét, borongós, figurális festészetet vártak. Amit ők Romániából szereznek be rendszerint. „Magyarország nem érdekes” – jelentette ki Hort. „Romániában van egy olyan flow, korszellem vagy országimázs – magyarázza Nemes –, amihez képest az embereket lehet pozicionálni vagy csapatba rendezni. Magyarországon a szélrózsa minden irányába tekintenek a művészek és mindenki egyedül van. Nincs versenytárs. Az iskolákban az a jó, hogy elkezdik egymást inspirálni a művészek. Ha egyedül csinálod, akkor csak magadnak akarsz megfelelni, és mivel nincs versenyhelyzet, olyan lesz a végeredmény, mint amit a saját energiáidból bele tudsz rakni. Ha van verseny, többet raksz bele, jobb lesz a »termék«. Mint a biológiai szelekció: egy ondósejt is megtermékenyítheti a petesejtet, de jobb, ha versenyeznek egymással és a legjobb nyer.”

Nemes Márton amerikai műterme

Szabadkikötő

A fólia illúziója // Interjú Rónai Viktorral