Fajgerné Dudás Andrea megnyitóbeszéde

Gallai Judit Ágnessel 3 fő szálon kapcsolódunk, Drozdik Orsolya tanítványai voltunk, de nem egy időszakban, elkerültük egymást. Saját testünket festjük és fontosak a virágszimbólumok mindkettőnknek. Persze van még több is, de most ezek fontosak.

2025-ben volt Juditnak egy kiállítása, melyen szerepelt már ezen művek közül több és Sipos Tünde az Országút magazinba így vezette be Judit munkásságát, melyet idézek most tőle:

„(Gallai Judit) olyan lény, aki átérzi a kiválasztott miliő lényegét, és imaginációba foglalja benne saját magát. Keresi az okát annak, mi köze van ma, kortárs nőművészként a kiragadott ősképekhez, archetípusokhoz, Gaiához, Évához, Vénuszhoz vagy egy nőstény ragadozóhoz. Mert a nőiségben rejlő minden minőség ott van benne. Különösen mióta ő is anya, és ezzel a létformával ő is bekapcsolódott a teremtéstörténet misztériumába. Azóta már a femme fatale tűztől égő karaktere mellé beférkőzött a femme fragile archetípus is, aki lágyságával, finomságával félti és védi az életet.”[1]
Félti és védi az életet, de mitől?


Most az Elbújhatsz bennem című kiállításán vagyunk.
Ez a középső terem, ahol most állunk számomra az anyaság előtere. Előtér, amikor még csak sejtjük és elképzeléseket hozunk, létre milyen lehet anyává válni, aztán tapasztalunk és megoldunk. Ezt körül öleli az anyaság, a két terem, mint egy a gyermekét ölelő két kéz, vagy mint a női test a gyermeket. Ez itt az a biztonságos tér is, ahol anya a gyermekével otthon igyekszik háborítatlanul szimbiózisban élni. Azért csak próbálnak, mert párhuzamos valóságként ott vannak a mindennapok, a szcéna ritmusa, a FOMO érzés, ami kizökkent és az idő. Az idő, ami halad és számon kér, a patriarchális társadalmunk üteme, ami teljes mértékben nem tudja befogadni ezt az anya gyerek szimbiózist, hiszen az anya-művészt kirekeszti.


Gallai Judit kivonul ebből a lavírozásból, időmenedzsmentből, logisztikából, gyermekével elhagyva a lakott urbánus teret a természetbe menekül, ahol magát állathoz hasonlítja. Gyermekével olyannyira összenő, hogy saját világot teremt, és úgy tesz, mint aki tudomást se vesz a külvilágról. Ezt annyira komolyan veszi, hogyha kell, a férjét is kizárja jelképesen, aki mint robbanó vulkán is megjelenik az egyik festményen. Míg ő, a nő, az anya, mint egy szfinx vagy kitalált állat, haltestű macska az éjszaka királynőjévé válik, aki uralja saját birodalmát.  Az Édenkert II. című festményen láthatjuk mindezt és Judit határozottságot és nyugalmat sugallva tekint ránk, annak ellenére, hogy körülötte a világ felrobban, zajlik. Ő pedig a számára új és eddig ismeretlen anya szerepben próbál lavírozni, ismeretlen kihívásokkal néz, szembe. Ezt sugallja az is, hogy a haltestű lény a szárazföldön csúszik. Judit szerint ez a lény egy sellőmacska, olyan, mint egy pikkelymentes hal vagy egy puhatestű állat közötti átmenet. Egy fura, a művész által kreált szürreális test, amiről Leonor Fini, szürrealista festőnő jutott eszembe. Judit egy kicsit hasonlít Leonor Finire, ugyancsak sötétbarna, fekete hajjal a saját testét festette néha macskákra utalóan, mert rengeteg macskával élt együtt. Akárhányszor ránézek Juditra, eszembe jut, pedig teljesen más a festészetük, de valami mégis közös. A tekintet, ahogy kinéz a képről, fenségesen teszi.


Ezzel szemben van egy másik festmény (Vénusz, 2024), ahol terhesen látjuk a művészt, ahol a tüzes izzó vörös teste már rózsaszín, enyhült, hiszen egy másik élet fejlődik benne, akivel eggyé vált és alakítja őt is, de Vénuszként ábrázolja magát, mint Paula Modersohn Becker 1906-ban tette, amit az első női önakt ábrázolásnak datálnak. Mindenki azt hiszi, hogy Paula Modersohn Becker terhes a festményen, mert hasát fogja, de nem, csak később vált várandóssá, majd a szülés után meg is halt, de ne evezzünk tragédiákba, mert Gallai Judit Vénusza, boldog, büszke és a kagylója körbeöleli, mint egy sugárzó aura. A védelmező kagyló motívumot máshol is használja, a baba teste körül, olyan ez, mint egy tér, ahová be lehet bújni, egy biztonságot nyújtó fészek, ami körbe ölel, mint Koller Margit perinatális veszteség szobra[2], amibe be lehet feküdni, egy funkcionális szobor, amiben biztonságban érzi magát a test, bármikor visszatérhet bele, de olykor elhagyja.


A két festmény között láthatjuk a tejfát, amin egy tejmirigy virág növekszik, egy installáció, aminek motívuma többször visszatér a két teremben. A fa, a gyökérzet, a mellmirigyek, a vulkán, a tűzijáték, a szoptatás, az anyatej, és meg is érkeztünk a kedvenc abject anyagomhoz az anyatejhez. Nem merülök el benne, de órákat tudnék róla beszélni, viszont nem bírom ki, hogy ne performáljak és reflektáljak Szabó Eszter Ágnes diplomamunkájára[3], amikor anyatej turmixot adott a bizottságnak és ezt a performanszát közösen újraélesztettük 2015-ben, 2016-bn és ehhez kapcsolódóan most én is elkezdem az aranyhalamat szoptatni. 

Gallai Judit teste a tejfával szemben fehérré válik a festményen, három tejtől duzzadó melléből egy-egy kristályként vagy gyémántként csillámló csepp hullik le, hol a gyermekre, hol a virágra. A tüzes piros test, ami halványul a terhesség alatt, rózsaszínesedik, majd fehérré válik a sok anyatejtől, egy gyönyörű átváltozáson megy át, de nem veszít erejéből. A kép közepén megjelenik az installációban látható növényzet, gyökér, mint a mell tejmirigyei, szár, levelek, virágok, amik úgy vannak megfestve, mint ahogy Maria Sibylla Merian az 1600-as évek végén növényhatározót festett. Minden apró részlet nagyon rajzosan, részlet gazdagon ábrázolva van. Természetesen Judit nem egy növényt és annak fejlődését mutatja, hanem egy összetett növényt, virágot hoz létre, rengeteg virágot kapcsol össze, a legtöbb Mária szimbólum, a szeretettel, ártatlansággal, ragaszkodással, gondoskodással és hűséggel függ össze. Ezeket Önökre bízom, figyeljék meg, határozzák meg, melyik milyen virág lehet.


A képen csodálatos, ahogy az egyik mell majdnem összeér a gyöngyvirággal, aminek színe és formája is hasonlít a mellre, de közben mérgező is, de ennek ellenére gyógyító ereje van és segít a helyes választás meghozatalában, mint a festmény, ahol az anya óvó, gondoskodó és szeretetteljes tekintetével a gyermekét figyelmi, miközben a melléből csöpögő tej által létrejött tócsában vannak, ami táplálja a virágot, mely kapcsolatuk összességét szimbolizálja.

Ez az idilli állapot, tér, amiből igyekszik a külvilág kizökkenteni az anyát a társadalmi szerepekkel és kötelezettségekkel, ezért menekül anya gyermekével a tájba és láthatunk videókat erről az egyik teremben, de a másik teremben szemlélhetjük az aggódó szemekkel felruházott fák erdejét és az anyatigrist vagy az ösztönállat-anyát[4], ahogy Simon de Beauvoir jellemezte a Második nemben a keleti nőket, mert szoptatják gyermekeiket. Az anyát aki egy emlős macskaféle, aki folyton viszi magával vagy magán a kölykét és szimbiózisban élnek tovább.

Záró gondolatként a fátyolvirágról szeretnék beszélni, mely a másik teremben látható az Édenkert I. című festményen. A fátyolvirág az anya melléből, mint a vulkán vagy a tejmirigyek tükröződése kinőtt a mellbimbóból, ahol a mell a váza és a tej a vázában lévő víz vagy éppen a mellből kispriccelő tejet szimbolizálja.

Viszont a fátyolvirág a gyerek szimbóluma, a tisztaságé és az ártatlanságé, ami ezt a csodálatos kiállítást áthatja.

Fajgerné Dudás Andrea

 

[1] Sipos Tünde: Fiatal kortársak XXXIX.- Gallai Judit Ágnes, 2025. április 17., https://orszagut.com/kepzomuveszet/fiatal-kortarsak-gallai-judit-agnes-7765
[2] Koller Margit kiállítása, Az enyhülés tere – Helyteremtés a perinatális gyászban érintetteknek február 4-ig látható az ISBN+ tereiben (1085 Budapest, Baross utca 42.).  Cikk róla: Takáts Fábián: Rekviem az átsuhanó babákért https://orszagut.com/kepzomuveszet/rekviem-az-atsuhano-babakert-9063
[3] Szabó Eszter Ágnes: Multimediális Konyhaasztal, az Epres Anyatej turmix és a Testem és Vérem, Cukrosperec és Ürmösbor bakelit lemez című diplomamunkája.  Fajgerné Dudás andrea Júlia: A Bűn tartósítása a Zöld Paradicsomban. Képzőművésznők konyhai tevékenységet ábrázoló alkotásainak elemzése 1850-től napjainkig, Doktori disszertáció, 2022, 95.oldal
[4] Simone de Beauvoir: A második nem, Gondolat Kiadó, 1969, Budapest