Részletek a Tender Systems – a CrocodilePOWER művészpáros kiállításából, Resident Art, 2026.
© a művészek és a Resident Art jóvoltából. Fotó: Asszonyi EszterAhogy festményeik témája esetében is fontos szerepet játszik az összeolvadás fogalma, úgy alkotó folyamatukban is szétválaszthatatlanul egybeolvad a két művész, Oxana SIMATOVA (1979) és Peter GOLOSHCHAPOV (1982) vizuális világa. Peter virtuális műtermében születő, de fizikai testet nem öltő plasztikák Oxana fantáziáján átszűrve, vásznai felületén válnak láthatóvá. A festményeken legtöbbször formálódásban lévő testeket látunk, olyan környezetben, ahol a mesterséges, az emberi és a természeti minőség egyszerre vannak jelen. Múlt, jelen és jövő egybeolvad ezekben az átmeneti víziókban, melyek a poszthumán állapot csendéleteiként is értelmezhetők. Hiszen a művészpáros bizonyos értelemben folytatja a művészettörténet tradicionális műfajait, miközben témáikkal és művészi alapállásukkal valami gyökeresen újat teremtenek.
Erőteljes, telített színek, tükröződő felületek, barokkos formatobzódás és áthatolhatatlan sűrűség jellemzi leginkább a bravúros festészeti megoldásokkal operáló képeket. Az alakok torzóként is gyakorta felismerhetőek, máskor a folyékony, vagy éppen cseppfolyóssá olvadó anyagban a forma éppen elnyeri felismerhető testét. Születés és bomlás, kialakulás és eltűnés átmenetisége és dualitása jellemzi leginkább ezeket a meghatározhatatlan közegeket, amelyek súlytalan lebegésük által gyakran vízalatti világokat idéznek. Ez a kettősség azonban nem csak a témában, de a festői minőségekben is tetten érhető. Éles és szögletes találkozik a puhával és kerekdeddel. Hideg színű, áttetsző felületek metszik a meleg, telített formákat. Folyékony a szilárdba majd vissza alakul, mint olvadt viasz a vízben, vagy kő a vulkáni lávában. Figurativitás és absztrakció egyszerre jellemzi a műveket. A szobrászati és festői minőségek párbeszédében a természet alkotta lények és az emberi, vagy ember alkotta alakok, mintha egy új, még nem létező közös minőség felé tartanának, ahol az emberi, a természeti és a gépi létformák tulajdonságai egyesülnek.
A CrocodilePOWER így ír a művészi megközelítésmódjáról:
„Míg a Tender Systems művei a poszthumán hibriditással, az anyagi átalakulással és a művészettörténeti műfajokkal, például a csendélettel és a tájképpel foglalkoznak, a projekt lényege egy ennél csendesebb regiszterben rejlik.
Számunkra a Tender Systems elsősorban a gyengédségről szól – nem mint absztrakt fogalomról, hanem mint az emberi és nem emberi entitások között kialakuló törékeny kapcsolati állapotról.
Ezeknek a festményeknek a szereplői nem technológiai konfliktusokat vagy spekulatív jövőképeket vetítenek előre. Ehelyett a gondoskodás, a sebezhetőség és a kölcsönös kitettség pillanatait ábrázolják, amikor a testek elveszítik stabil formájukat, hogy a közelség megjelenhessen.
A természet itt nem díszletként, hanem környező közegként működik – egy puha környezetként, amely befogadója és tanúja ezeknek a találkozásoknak. A Tender Systems kiállítás fókuszában, kevésbé a gépek, inkább az intimitás, az érintés és az érzelmi rezonancia áll, azaz hogy ezek a viszonyok miként maradhatnak fenn – és alakulhatnak át – poszthumán körülmények között.”
Másfelől a CrocodilePOWER alkotásai értelmezhetők utópiaként és disztópiaként is. Képi világukban felfedezhetjük a Terminátor 2. cseppfolyós robotját, aki bármilyen test formáját képes magára venni, de eszünkbe juthat A légy című David Cronenberg film 1986-os horror-víziója is, egy gépek által alkotott mutáns lényről. Ezzel szembeállítható Isaac Asimov Az alapítvány pereme című könyvének gondolatokkal irányítható űrhajója, a Távoli csillag, mint a gép és ember együttműködésének utópikus metaforája. Szintén az ember és a természet harmonikus együttélésének utópikus példája Gaia bolygója, ahol Asimov egy olyan bioszférát vizionál, amelyben minden élőlény – beleértve az embert is – egy nagy közös bolygó-tudat részeként harmonikusan létezik. A CrocodilePOWER művei leginkább olyan vízióként értelmezhetők, melyek oly módon használják a művészet és a kultúratörténet toposzait, hogy közben alkotói módszerükkel folyamatosan reflektálnak saját médiumuk lehetőségeire és korlátaira.
