Szeretettel emlékszem gyermekkorom diafilmnézéssel töltött idejére. Meg kellett várni, amíg beesteledett, majd bekapcsoltuk a vetítőt, én pedig azt sem tudtam, hova legyek örömömben. Ezért is voltam kíváncsi Szabó Franciska kiállítására, amelyen művészettörténeti diákról készült alkotásait mutatja be és egyben ennek a letűnt eszköznek is emléket állít. A Kép a képről tárlata az egyetemes művészettörténet remekműveinek reprodukciós megismerését is vizsgálja.
Ezek a diaképek az alkotó találékonyságának köszönhetően nem kallódtak el, hanem új formában támadnak fel. Szabó Franciska óvja diáit, a Mások emlékei - Szabó Franciska kiállítása az Ari Kupsus Galériában című riportfilmben láthatjuk, ahogy egy nagy dobozban őrzi őket. A Youtube csatornán fellelt videóból fontos dolgok derülnek ki. Például, hogy az első dia utáni festménye 2017 közepén készült. Feldolgozásuk során nem tartotta fontosnak, hogy hol készültek, kit ábrázolnak. „Inkább valahogy a kollektív emlékezethez szeretnék nyúlni, merthogy ezek a képek tipikusan olyan 60-as, 70-es, 80-as évekbeli kompozíciók, amelyeket akár más utazó család is elkészíthetett volna”-nyilatkozta. A kisfilmben előkerül egy nézőke is, amely lehetővé teszi a nagyobb méretben való szemlélődést. A mostani tárlaton is látható a kis kukucska, mellette egy kosárban diák hevernek. A „installációhoz” tartozó instrukció szerint használhatjuk a nézőkét, és haza is vihetjük emlékbe az üvegdiákat.
A nézőkével órák hosszat elvan az ember. Mivel látnivaló van bőven, ezért inkább továbbálltam, hogy bejárhassam a nem hétköznapi teret. Az egykori Szolnoki Zsinagóga eklektikus épületében kialakított galéria nem csupán impozáns belső méretei miatt érdemel figyelmet. Fejezetes oszlopokkal alátámasztott kupoláján át árad be a fény, márpedig Szabó Franciska munkáiban kiemelt szerepet tulajdonít a fények és árnyékok dinamikájának. A szakrális múlt és a kortárs képzőművészet jól megfér egymás mellett ebben a művészet templomának is nevezhető épületben.
Szabó Franciska tárlata nem jöhetett volna létre a Szolnoki Képzőművészeti Társaság seregszemléjének elismerése nélkül. A Damjanich János Múzeum-díj elnyerése biztosította ennek a nagyszabású önálló tárlatnak a megvalósulását.
A kiállított kompozíciók Szabó Franciska festészeti hagyományokhoz való hűségéról, bravúros technikai tudásáról vallanak. Olajjal, zománcfestékkel, akril spray-vel készült vásznakat láthatunk, de az emeleti szekció munkáin a golyóstoll is megjelenik. A technikai sokféleség tehát vitathatatlan, miképp a feldolgozott témák is: az Arnolfini házapár, Bartolomeo Colleoni lovasszobra vagy éppen a Laokoón-csoport. Az eredeti műveknek gyakran csak fragmentumai jelennek meg, utalva a befogadás pszichológiai folyamatára, amely során sosem látjuk a kép egészét, a rögzített részletek emlékéből rajzolódik ki a teljes mű az idő folyamatában. Ezeket a műveket ritkán láthatjuk eredetiben, többnyire reprodukciók által váltak ismertté. A reprodukálás -akár dián, akár nyomtatva – korlátozott megismerést tesz lehetővé a színtorzulás miatt, ezt követhetjük nyomon a színtérkép installációban. Szabó Franciska képei ilyen torzításokkal közvetítik a műalkotásokat, hogy ezzel is jelezze, nem másolatokkal van dolgunk.
A kiállításhoz egy gondosan szerkesztett, gazdagon illusztrált katalógus is dukál, amely egyszerre dokumentálja a műveket, bontja ki a koncepció elméleti hátterét, értelmezi a tárlatot. Írásaival Szabó Franciska maga is beavat az alkotási folyamatba. A szerkesztés Képiró Ágnes érdeme, amíg a bevezető tanulmányt Révész Emese kurátor írta. Álljanak itt zárásként a katalógusból kölcsönzött gondolatai: „Szabó Franciska munkáinak fontos összetevője, hogy egyfajta tiszteltaadó leletmentést hajt végre azzal, hogy műveinek előképei jórészt saját képzésének és oktatási gyakorlatának helyszíne, a Képző-és Iparművészeti Szakgimnázium képzőművészeti diagyűjteménye. Erre reflektál a kiállítás terében installációként felállított nagy méretű diafal is, amely a felhalmozódó, színeiben kifakuló, feledésbe merülő, muzeális archiválásra váró közvetítő médiumnak állít emléket.”
