Részletek Hamarosan anyák napja c. Lilith Öröksége csoport kiállításából, Pikszis, 2026.
@a művészek és a Pikszis Kultúrpont jóvoltából.Bényi Lilla szerkesztett megnyitóbeszéde
A Lilith Öröksége csoport – tagjai Fajgerné Dudás Andrea, Kusovszky Bea és Oláh Orsolya festőművészek – Hamarosan anyák napja című kiállításával a nőművészet hagyományának folytonosságához kapcsolódik, amelynek ők is aktív alakítói. A tárlat kiindulópontja, hogy a csoport mindhárom tagja anyává vált, és ez mélyen hatással van művészetükre. A kiállításon bemutatott helyspecifikus alkotásokat közösen készítették, és az anyaság narratíváján túl olyan visszatérő motívumok fűzik össze őket, mint a virág és az idő.
A női lét kérdéseihez az anyaság témáján keresztül különösen közvetlen módon lehet kapcsolódni, hiszen kivétel nélkül mindannyiunk életében jelen van egy anya alakja. Az anyaság tárgyköre a kortárs képzőművészetben nemzetközi szinten egyre hangsúlyosabbá válik – érdemes kiemelni a Nagy-Britanniában 2024-ben induló Acts of Creation: On Art and Motherhood című vándorkiállítást, amelyhez monumentális katalógus is készült –, azonban Magyarországon ez a folyamat lassabban bontakozik ki – 2022-ből például meghatározó a Jelenlétem Evidens című csoportos tárlat. A nemek közötti egyenlőség az Európai Unión belül nálunk a második legkevésbé kiegyenlített, vagyis a kapcsolódó társadalmi kérdések sokszor háttérbe szorulnak. Éppen ezért különösen fontos az a munka, amelyet a művészek végeznek az anyaság következetes tematizálásával.
A kiállítás anyagában az anyaság személyes tapasztalatként jelenik meg, amelyben a sodródás ugyanúgy feltűnik, mint a hála csendes, mégis mindent átható érzése. Miközben az anyák gyermekeik életének középpontjává válnak, gyakran láthatatlanok lesznek a külvilág számára. Ez különösen élesen mutatkozik meg az alkotók esetében, akik sokszor karrierjük építésének közepén válnak anyává – Tóth Boglárkával közösen készített Anya képzőművész! Apa kurátor! című videóinterjú-sorozatunkban, melyben Fajgerné Dudás Andreával is beszélgettünk, épp ezt a jelenséget vizsgáltuk. A művek arra emlékeztetnek, hogy identitásuk nem szűnik meg, csupán átalakul.
Ez a kettősség mutatkozik meg a három, mesterséges intelligencia által generált vászonképen is, melyek a művészek fekete öltözékben készült fotóiból és saját instrukcióik mentén születtek. A mesterséges intelligencia használata ma is viták tárgya, a képek tulajdonképpen erre is reflektálnak. Önarcképüket Sofonisba Anguissola festőnő stílusában kérték megalkotni, aki szépítés nélkül, őszintén követte végig saját öregedését. A reneszánsz és a barokk művészetben az anyaábrázolás ritkább, helyette a vallásos képek – Madonna gyermekével – dominálnak, ugyanakkor a nőalakok méltóságteljes és gondoskodó szerepben tűnnek fel, kiemelve a családon belüli központi szerepüket. A művészek önmagukat Cesare Ripa anyaábrázolásai mentén kérték megformálni, melyben az anyaság alakja jellemzően egy gyermeket bal karján tartó, szoptató nőként jelenik meg a táplálás, az önfeláldozás és a gondoskodás szimbólumaként – egyszerre a szeretet alakja és a természet megszemélyesítése, az életadás forrása.
Ezzel szorosan összefonódik a virág motívuma, amely a kiállítás egyik legfontosabb vizuális nyelve. A tradíciók szerint nőnapkor és anyák napján virágot ajándékozunk a nőknek, azonban ma már egyre gyakrabban fogalmazódik meg az igény, hogy a nők virág helyett egyenjogúságot kapjanak. Idén nőnapon például a Patent Egyesület az Isztambuli Egyezmény elfogadásáért indított petíciót.
Oláh Orsolya kezében a kék pipacs a nyugalom és a kitartás jelképe, Kusovszky Bea bazsarózsája a szeretet és egészség képzetét hordozza. Fajgerné Dudás Andrea művészetében visszatérő a virágábrázolás: kezében gondoskodást és hűséget jelképező kék búzavirágot tart, ruháján pedig hervadó fehér liliom látható, amely az elmúlás mellett a szüzesség elvesztésére is utal. A mögötte megjelenő piros tulipánok – a népművészet ismerős formái – a női test és a termékenység szimbolikáját idézik. A művészek négy-négy virágot választottak, amelyek közül a tulipán az egyetlen közös pont. Kusovszky Bea egy mondókából emeli át a szegfű, az ibolya és a rózsa mellé. Ahogy a kirakatban is olvashatjuk, „Türelem, rózsát terem”, azaz szerelmet és szépséget. Oláh Orsolya a tulipánt édesanyja kedvenc virágaként választja a búzavirág, a pipacs és a hóvirág mellett – utóbbi számára a feltámadást tükrözi, annak ígéretét, hogy az anyává válás után is van élet.
Az idő motívuma szinte észrevétlenül szövi át a kiállítást, az idő hiánya és bizonytalansága, múlt és jelen egyszerre sűrűsödik össze. Az alkotás ritmusa átalakul, elvégre míg egy férfi művész számára gyakran zavartalanabbul áll rendelkezésre az idő, az anyaság állandó jelenlétet kíván.
Ezt az időélményt szemlélteti a lepedő, paplan és huzat, miközben az otthonosság tereit idézik meg, és a hagyományosan női munkának tekintett kézművesség felé fordulnak. A Második igen című köralakú lepedő az egyetlen korábban bemutatott munka, azonban most egy vasalódeszkáról lelógva a gyakran nőkre háruló házimunkára is reflektál. A kör a várandósság kilenc hónapját követi, a trimeszterek szerint három részre osztva. A tolldunyha az idő hiányát és az elvárások feszültségét hordozza, félredobva emlékeztet arra, hogy a gyermekágy időszakában a tervezett célok – ezúttal a hímzés – gyakran háttérbe szorulnak. A huzat mérföldköveket jelöl, értelmezhető az idő múlásaként, de az anyaság első hónapjainak lenyomataként is. Oláh Orsolya táplálásra utaló haszonnövényeket formál meg rajta, Kusovszky Bea felhőiből barokk freskókra asszociálhatunk a puttók hiányának megidézésével, Fajgerné Dudás Andrea virágmotívumai pedig tovább mélyítik a jelentésrétegeket, a kamillát mint gyógynövényt például terhessége során alkalmazta.
A kirakatban található, szájhagyomány útján fennmaradó népdalokat, mondókákat és közmondásokat a művészek gyermekeiknek is továbbadják. Ez a gesztus egyszerre személyes és közösségi, mivel az utcai tér felé nyitva megszólítja az arra haladókat is. Az anyaság gyakran magányos tapasztalat, a kiállítás egyik fontos üzenete az anyák számára éppen ezért az, hogy nincsenek egyedül. A három kirakat az anyává válás idejét is kirajzolja: Fajgerné Dudás Andrea piros szövegei már teljesen betöltik a teret, Oláh Orsolya kékkel középen egyensúlyoz, míg Kusovszky Bea sárga felirataiból még több a kimondatlan. A Lilith Öröksége fennállása óta épít a három alapszínre, amely az anyaság közös tapasztalatával új tartalommal gazdagodott, elvégre most már mindegyikük életében van valaki, akinek ők jelentik az alapot.
