A teriantrópia (a görög therion = vadállat és anthropos = ember szavakból) az ember állattá – vagy állati tulajdonságokkal felruházott mitikus lénnyé – való átváltozásának képessége, állapota. A Tűz Ló évében különösen érdekes ezt a mitológiai jelenséget megvizsgálnunk. AZ ÖSSZES KÉP: Részletek a kiállításból, Hybridart Space, 2026, Budapest.
A görög mitológiában az átváltozás mindig valamilyen erős érzelem hatására megy végbe: lehet ez szerelmi vágy, de ugyanúgy félelem, bánat, kétségbeesés is. Zeusz például a szerelmeit látogatja állat alakjában (Léda, Europé), míg Arakhné vagy a Dionüszoszt elrabló kalózok félelmükben, kétségbeesésükben változnak át. Ezeket a mitológiai átváltozásokat sokszor az ihlette, hogy az ember megirigyelt egy-egy állati tulajdonságot: a ló szilajságát, a bika erejét, a madarak szabad röptét. 
A mozdulat szabadsága, a képzelet, a kreatív áramlás köti össze a Hybridart Space tereiben kiállított figuratív és absztrakt műveket is, ez teremt friss párbeszédet festmények és kerámiák között. Simon Holpert és Rémi Segalas Párizsból ismerték ugyan egymás munkásságát, azonban Grimm Viktor kurátori munkáját dicséri, ahogy jelen tárlaton megmutatkozik előttünk az alkotások közös gyökere, rokonsága. Ez a rokonság részben egyfajta gyermeki kísérletező kedv eredménye. Gyermekkorban örömmel fedezzük fel a különböző felületek, anyagok (fa, kavics, kő) érzetét: ezt a taktilis élményt hívja most elő bennünk a kiállítás. A kerámia, mint az egyik legősibb hagyomány mindig is kapcsolódott az anyagszerűséghez, az elemekkel való játékhoz, azonban némileg szokatlan módon ez most a festményeken is megjelenik. Rémi Segalas ugyanis a megszokottól eltérő módon alapozza a vásznait, szándékolt feszültséget teremtve az anyag durvasága és az ábrázolt mozdulatok könnyedsége között. 
A kerámia mint kézműves hagyomány maximális teret ad a kísérletező kedvnek, amit Simon Holpert ki is használ munkája során. Tradicionális mázakkal (koreai celadon, japán shino) dolgozik, de nem riad vissza attól sem, hogy ezeket egymással kombinálja, vagy az előírtnál több rétegben használja, így hozva létre például cseppkőszerű képződményeket a szobor felületén. Természet ihlette organikus formák, csigaházra, kagylóra, tengeri állatokra emlékeztető kerámiák kerülnek ki Holpert keze alól, aki direkt nem rejti el teljesen az anyag durvaságát, a samott érdes, rücskös felületét. Nem hogy nem rejti el, de kifejezetten biztat is bennünket arra, hogy vegyük kézbe, ismerjük meg közelebbről a kerámiákat, így a kihelyezett alkotások interaktív installációként is működnek.
A formák változatossága lenyűgöző: más és más felületet jön létre attól függően, hol érte a kerámiát a láng, hol szóródott a mázba hamu, domború, homorú, vagy esetleg lapos volt -e a mázazott rész… A tudás, az anyagok viselkedését megjósolni képes kémiai, fizikai törvények ismerete működik együtt a véletlennel, a kiszámíthatatlannal, az intuícióval. Mondhatni a négy őselem jungi egysége valósul meg ebben a kiállításban. 
Az elemekkel való merész játék hasonlatos egy euforikus vágtához, amelyben ló és lovas szinte eggyé válik. A lovassportban egyébként szintén jártas Rémi Segalas sajátos módszere, hogy több rétegben, gletteléssel viszi fel az akril rétegeket a vászonra. Az alapozás nyers, rusztikus hatását erősíti, hogy nem törekszik homogén felületre. Az így létrejött érdes, ásványos, nagyon maszkulin alapra rajzol aztán tussal és akvarellel légies, könnyed, szinte röpülni látszó formákat. Végső soron az elemek játékát figyelhetjük meg Segalas vásznain is a szikár föld, az Ikaroszként lebegni látszó alakok, a tüzes, szilaj mozdulatok és a vízszerűen úsztatott, transzparens felületek kölcsönhatásában. Ember és állat körvonalai összefolynak, ugyanaz a lendület áramlik bennük. Az ábrázolt póz nála sosem statikus, épp ellenkezőleg: a dinamika, a mozgás uralkodik a képein, mintha egyenesen túlhajtaná a formákat az adott kereteken. Alakjai gyakran kilógnak a festmény konkrét teréből. Segalas mintha vonakodna attól, hogy alkalmazkodjon a vászon szabta korlátokhoz, így ad többletjelentést a mozdulat szabadságát hirdető képeknek. 
A mozdulat szabadsága a lélek szabadsága, a gondolat szabadsága is egyben. A mítosz szerint Prométheusz egykor tüzet adott az embereknek, hogy szellemük szabadon szárnyalhasson. Ez a szárnyalás ölt testet a L’élan des formes kiállításban: a kerámiák felszínén megcsillanó fényben, ami aztán das fanni kimonó kollekcióját inspirálja, vagy éppen a Rémi Segalas festett alakjait körülölelő aranyszín, tüzes aurában nyilvánul meg újra. A tűznek ugyanis közösségépítő ereje van: nem alszik el, hanem megsokszorozódik, ha továbbadjuk. Arra inspirál, hogy merjünk kilépni a megszokott keretek közül, és alkossunk valami újat, merészet. Táncoljunk az elemekkel, szálljunk a képzelet szárnyán. Egyszóval: éljünk a prométheuszi ajándékkal. 
A kiállítás május 30-ig látogatható.
