Részletek a Négyszöglet 2026 – „Kezdhetek folytatódni” – Forrai Ferenc egyéni kiállításából, Artus Galéria, 2026
@a művész és a Artus Galéria jóvoltából.Kék, piros, sárga, zöld, fekete; körök, ívek, halmazok, metszetek; életünk az irodalomban, irodalom az életünkben. Forrai Ferenc egy évtizede épített Négyszöglet-sorozata újabb állomásához érkezett.
„Sokasodik a piros meg a sárga,/fogyatkozik a zöld, (...)/Lassúdan kékbe vált” – szól a Forrai Ferenc legújabb kiállításának címét is adó Petri-vers egy sora. Piros, sárga, zöld, kék, Forrai tíz éve megkezdett Négyszöglet sorozatának alapszínei, a halmazok és azok metszeteiből rajzolt formák jelennek meg az októberben nyíló tárlaton bemutatandó irodalmi művek feldolgozásaiban. Kerényi Grácia sárgáját, Bereményi Géza pirosát, Nádas Péter zöldjét, Tóth Réka Ágnes kékjét és ezek metszetét, a Reggeli kávézás című Petri-költeményt még egészen biztosan nem láthattuk így transzponálva.
A Négyszöglet soreozat, egy hosszas tanulmányozási folyamat leképezése, rendszerbe foglalása, tágabban: színekbe, geometriai formákba kódolt közös emberi nevező. Ami képes összekötni nem csupán az egyes személyeket, csoportokat, de városokat, országokat, kontinenseket is – nem függetlenül a redukált, ám az összes elemében következetesen használt, így bárki számára könnyen dekódolható kifejezési módtól. És mint a „valóságos” nyelv, a Négyszöglet is úgy változik folyamatosan; mozgásban van, formálódik a szerint, ahogy a létrehozója és annak környezete alakul. A változás pedig nem csupán az éppen előtérbe kerülő témákra, jelenségekre, érzetekre, érzelmekre értendő, hanem azok fizikai kivetülésére is.
Mindez jól mutatja, hogy a 2016-os kiindulópont fő kérdése – ábrázolhatók-e csak színekkel és geometriai formákkal a kulturális hasonlóságok, különbözőségek és kölcsönhatások négy kelet-európai ország között – hogyan nyílik egyre univerzálisabbá. Forrai Ferenc fő kérdése mostanra az lett, mik azok az alapvetések (érzelmi, erkölcsi, hitbéli stb.) amelyek minket, embereket mindenek előtt és felett összekötnek, nem befolyásolva a földrajzi vagy egyéb hovatartozásoktól. Másképpen: hol vannak és meghatározhatók-e azok az egyéni halmazaink érintkezései révén létrejövő metszetek, azaz kölcsönhatások, amik a szűkebb-tágabb közösségeink – nagyobb távlatban a létünk és az egyensúlyunk – alapjai.
A válaszok keresésének sosincs vége, de az elmúlt időszak összegzései most új fejezetként mutatkoznak be az Artus Galériában október 27-ig. A képeken, objektekben absztrakt módon megjelenő történetek bár különböző színekkel jelöltek, egymás mellé rendeződve mégis egységet teremtenek. Mely egység nem az állóképszerű mozdulatlanság érzetét kelti, a változó erőhatások és a szemlélői viszonyulás szerint mindig más, izgalmas vetülete bukkan elő. Ezt segíti elő a fizikai megvalósítás sokfélesége is; a nagy méretű formázott felhő-, illetve más alakú képobjektek, táblaképes színkompozíciós variációk, szobrok ritmikus váltakozásai a térben hozzák létre ugyanezt az egységességérzetet.
Forrai Ferenc
