Részletek Kügerl Johanna - Itt van a nyelvem hegyén c. kiállításából, editory, 2026.
@a művész és az editory jóvoltából. Fotó: Csizik BalázsKicsit száraz, kicsit gejl, de a miénk – Kügerl Johanna nosztalgikus rajzai a aprósüteménytől a puncsminyonig az „Itt van a nyelvem hegyén” kiállításon
A magyar kultúrában az étel kiemelt szerepet játszik az érzelmi kapcsolatok közvetítésében. A gondoskodás gyakran az ételeken keresztül válik láthatóvá – olykor túlzó formában is. Ez a működés egyszerre értelmezhető a szeretet kifejezéseként és tanult mintázatként: mélyen beépült a mindennapokba, hatásai – pozitív és negatív értelemben egyaránt – ma is velünk élnek. Zacskós tej a műanyag tartóban, egy befőttesüvegnyi útravaló húsleves vagy egy puncs mignon: egyszerre konkrét és szimbolikus motívumok, amelyekhez személyes történetek és emberi kapcsolódások tapadnak, és amelyek a mai, sokszor széthúzó, turbulens társadalmi közegben is képesek egyfajta legkisebb közös többszörösként működni.
Kügerl Johanna illusztrátor és designer, aki elsősorban digitális illusztrációs technikával dolgozik. Kommunikáció- és médiatudományi háttérrel rendelkezik, műveiben ez az elemző, részlet orientált szemlélet következetesen jelen van. Visszatérő témái az ételekhez kapcsolódó nosztalgia, valamint a budapesti szórakozóhelyek, kocsmák és mozik vizuális dokumentálása. Első önálló kiállítása, az „Itt van a nyelvem hegyén” digitális illusztrációkon, akrilfestményeken és kézi hímzéseken keresztül vizsgálja az étkezéshez kapcsolódó kollektív emlékezet működését, miközben kísérletet tesz arra, hogy új megvilágításba helyezze az ismerősnek tűnő, mégis sokrétű hétköznapi tapasztalatokat.
A paraszti kultúra, a keleti blokk tárgyi világa és a ’90-es évek vizuális emlékei egymásra rétegződve jelennek meg, miközben maga a kiállítótér is egy nosztalgikus nappalivá transzformálódik. A művek olyan kulturális és érzelmi rétegeket tárnak fel, amelyek a kelet -európai mindennapok tapasztalatából épülnek fel, és egy olyan közös nyelven szólalnak meg, amely mindenkiben emlékeket idéz: nem csak azokban, akik személyesen élték meg ezt az időszakot, hanem azokban is, akik csupán szülők vagy nagyszülők történetein keresztül kapcsolódnak hozzá. Így lesz itt a nosztalgia egyszerre feldolgozás és helykeresés eszköze.
editory
