„Hálót fon az est, a nagy, barna pók…” - olvashatjuk Juhász Gyula: Tiszai csönd című versének kezdő sorában. A Hegyvidék Galéria Beavatás. Kortárs textilművészeti narratívák szereplői nem hálót, hanem lenyűgöző alkotásokat szőttek, fontak. A kortárs textilművészetre „vevőknek” ez a csoportos tárlat maga a kánaán, de mások is figyelemre méltónak fogják találni.
Szó ami szó engem is „behálóztak” a látottak, pedig kevéssé foglalkoztam a textilművészettel. A Hegyvidék Galéria terében bemutatott műveket azonban hosszú percekig néztem, hol távolabbról, hol közelebbről vagy körüljárva. A rácsodálkozás természetesen nem annak szólt, hogy a szövés és fonás már nem a nagymamáink által szőtt, és rokkán font textil házi használatra. Szerencsére a paraszti kultúra eltűnésével a hagyományos technikák nem tűntek el, ám hogy milyen sokféle módon és milyen szellemi tartalommal jelennek meg a műveken, az valóban meglepett.
A kiállítás leírása szerint „Az új generációs textilművészetben a hagyományos szövés, hímzés és festés mellett a legkülönfélébb technikákat és anyagokat alkalmaznak, vegyítenek egymással a művészek, kitágítva annak műfaji határait, ugyanakkor a környezettudatosság, a fenntarthatóság, valamint a multiszenzoros látásmód is egyre fontosabb szerepet kap”.
A Kallós Judit művészettörténész és Szabó Annamária esztéta által kurált kiállítás „alapgondolata az alkímia és a textilművészet kapcsolata, amely az anyaghasználatban, a szimbolikában, a transzformációkban és a szellemi átalakulás eszméjében mutatkozik meg elsősorban”. A kiállítók: Balázs Nikolett, Csatlós Asztrid, Dankó Boglárka, Gáspár Annamária, Herbert Anikó aka Haniko, Kacziba Andi, Kádár Emese, Kiss Adrian, Kuzma Eszter Júlia, Makai Mira Dalma, Metzing Eszter, Petrányi Luca, Szász Zsófia, Szeli Kamilla, Szirmay Zsanett, Vidra Réka a hagyományos szövés, hímzés és festés anyagai mellett sokféle matériát használnak. Herbert Anikó aka Haniko fát, cérnát, kombucha biobőrt, igazgyöngyöt, ragasztót épít Gyermekkor I. (2024) című kollázsába. Százs Zsófia sorozata, a Szerelmes levél (2024) száraz falevelekből áll, melyekre Szász keresztszemes hímzést öltött. A Kuzma Eszter Júlia készítette Between Dimensions / Dimenziók között (2023) objektje úgynevezett tuftingból (szőnyegkészítési folyamat, amely során a fonalat Tufting-géppel tűzzük a kifeszített vászonra) és lámpából áll.
A bemutatott alkotások közül az egyik személyes kedvencem lett a Fire and Ice (2021) Dankó Boglárkától. A vegyes technikájú művön két egymással heves küzdelmet folytató fenevadat, avagy a tűz és jég párharcát látjuk pasztellszínű textilkeretben. Az őselemeket jelképező figurák nemcsak a jelenettől lesznek oly megkapók, hanem ettől a szivacsos kerettől, amely mintegy körülfonja a fő mozzanatot. Dankó Boglárka műve az ősidők óta tartó, ellentétek közötti harcot szimbolizálja, amelyet állat és ember egyaránt megvív élete során.
Ez persze csak egy példa a nagyon változatos művek közül. A Beavatás. Kortárs textilművészeti narratívák formabontó jellegén túl azért is olyan érdekes, mert remekül rámutat a kortárs textilművészet lehetőségeire. Arra, hogy „alapanyagokból” „magasabb rendű” alkotások jöhetnek létre olyan kreatív alkotók keze nyomán, akik technikai tudásukkal bátran élve feszegetik a textilművészet határait.
AZ ÖSSZES KÉP: Részletek a Hegyvidék Galéria Beavatás című kiállításából, 2025. Budapest
© a művészek és a Hegyvidék Galéria jóvoltából. Fotó: Egressy Orsolya © MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
