Részletek a Finom gesztusok, erős struktúrák c. csoportos kiállításból, Kiállító művészek: ERDÉLYI Gábor / FARKAS Dénes / Gonzalo GUZMÁN / IMRE Mariann / KONOK Tamás / SÁGI Gyula / SZÍJ Kamilla / Yuko SHIRAISHI. Kurátor: SZIPŐCS Krisztina. Molnár Ani Galéria, 2025.
© a művészek és Molnár Ani Galéria, Annely Juda Fine Art (London), Galerie Senda (Barcelona), Szikra Képzőművészeti Bemutatóterem, Vintage Galéria és Neon Galéria jóvoltából. Fotó: Hegyháti RékaKiállító művészek: ERDÉLYI Gábor / FARKAS Dénes / Gonzalo GUZMÁN / IMRE Mariann / KONOK Tamás / SÁGI Gyula / SZÍJ Kamilla / Yuko SHIRAISHI
Kurátor: SZIPŐCS Krisztina, kurátor és szakmai igazgatóhelyettes – Ludwig Múzeum – Kortárs Képzőművészeti Múzeum, Budapest
Megtekinthető: 2025. június 27. – október 4.
Yuko Shiraishi japán származású brit festő műveiből kiindulva olyan alkotók és műveik kerültek a Finom gesztusok, erős struktúrák című válogatásba, akik művészetükben a maguk tartózkodó, de állhatatos módján vizsgálnak olyan alapfogalmakat, mint a kép, a vonal, a rajz, a szerkezet, a szín, a forma vagy a felület. A különböző generációkhoz tartozó nyolc művész a rajz, a festészet, a fotó vagy a szobrászat különböző területein, elsősorban az absztrakció keretein belül, de annak szokásos kereteit tágítva és újraértelmezve dolgozta ki művészi programját, melyek közös jellemzője, hogy elemi formákra és gesztusokra épül, illetve ezektől jut el egy magasabb struktúráig, a mű egységéig, másfelől elemzés tárgyává teszi magát a művet, vizsgálva annak formai megjelenését és alkotóelemeit.
A háború utáni geometrikus absztrakt tendenciákhoz köthető Konok Tamás (1930-2020) festményeiben egy új téralakítás megvalósításával kísérletezik a kétdimenziós képsíkon,
melynek elemei a festett alap, az ezen megjelenő forma, valamint a legfelső rétegen elhelyezett vonalrajz térrendszere. Már a kilencvenes évek posztkonceptuális gondolkodásához kapcsolódik Szíj Kamilla (1957), aki a szabadkézi rajz eszközével, egyszerű, ismétlődő elemekből építi fel struktúráit. Első rajzán tömbökbe rendeződő geometrikus elemek láthatók, míg a másikon a teljes felületet egy érzékeny, spirális motívumokba rendeződő vonalrajz tölti ki.
Sági Gyula (1987) rajzaiban – melyek már a digitális korszak tanulságait is magukban hordozzák – a vonal mint alapvető vizuális jel kap központi szerepet, ahol a párhuzamos vonalak motívumát ismételve, az ismétlés során keletkezett „hibákat” a képbe építve szisztematikus, helyenként természeti formákra emlékeztető mintázatok jönnek létre.
Gonzalo Guzmán (1991) fényes, ipari felületű szobrai a geometria szigorúságát torzult, görbült éleikkel oldják, melyek ugyancsak természeti formák (sziklák, kövek) esetlegességeit idézik.
Yuko Shiraishi (1956) absztrakt festményein visszafogott, de változatos eszköztárral hoz létre olyan festői felületeket, ahol az ismétlődő motívumokon túl elsősorban a különleges színek és tónusok, valamint ezek viszonya ragadja magával a nézőt.
Farkas Dénes (1974) a valóságos környezetben megtalált és onnan kiragadott, illetve mesterségesen létrehozott geometrikus formákat elemez a fekete-fehér fénykép, a fény és árnyék, a szürke árnyalatainak reduktív eszközeivel.
Erdélyi Gábor (1970) végtelenségig precíz műveiben érzékeny és konceptuális eszközökkel mutat rá a festmény térbeli megjelenésére, a képre mint tárgyra: első művében a festmény köré épített, szállítódobozt imitáló kerettel, a másik festmény esetében pedig a kép élének finom megfestésével, messze túllépve az absztrakt festmény fogalmi keretein és elvárásain.
Imre Mariann hasonló gondolkodásmódon alapuló betontárgyain a „festmény” tetejére leülepedett por mint hímzett minta jelenik meg, míg az elégett csillagszórók finom rajzokká absztrahált sorozata Szíj Kamilla vagy Sági Gyula repetitív és kitartó munkamódszerét idézi.
Bár a nyolc művész némiképp esetlegesen került egymás mellé a Molnár Ani Galéria nyári kiállítása alkalmából – a művek egy részét a galéria meglévő anyagából válogattam –, bízom abban, hogy az alkotók érzékeny, analitikus és reflektív munkamódszere meggyőző módon köti egymáshoz őket e kiállítás alkalmából.
Szipőcs Krisztina, kurátor
Együttműködő galériák: Annely Juda Fine Art (London), Galerie Senda (Barcelona), Szikra
Képzőművészeti Bemutatóterem, Vintage Galéria, Neon Galéria
