Ezek a “lelkigyakorlatokként” is értelmezhető művészi praxisok a mindennapok töréseit és szorongásait sűrítik magukba; érzelmi lenyomatok, amelyekből közös lélekállapot születik művész és néző között. Nem véletlenül, hiszen most, amikor a világ épp kifordulni készül a sarkaiból lassan nem marad más út, mint befelé.
A FŰZ Art Group második kiállítása a Hybridart Space-ben ezt az önvizsgáló gesztust követi. A Magad is örök változás vagy, a Sebezhetőségi gyakorlatok második állomása, azt kutatja, miként idomulunk a változás elkerülhetetlenségéhez, valamint hogyan tanul meg a test, a lélek és az identitás együtt lélegezni az átalakulással. A változás mindig veszteséggel jár, legyen az pozitív vagy negatív: az elveszített rutin velejárója a gyász, a lassú feldolgozás és az adaptálódás. A gyógyulás során sérülünk és szétesünk, majd újra felépítjük magunkat. Szépen lassan minden darabkánkat újrarendezzük magunkban, mint egy kirakós elemeit, végtelen lehetséges képet konstruálva önmagunkról – újra és újra.
A kiállított művek három nagy tapasztalati szakasz köré rendeződnek, kirajzolva a tárlat narratív útvonalát: a törés és fájdalom megélése, az újjáépülés folyamata, majd a megbékélés megtalálása. Az alkotók különböző fázisokban kapcsolódnak ehhez az érzelmi ívhez, így a feldolgozás minden stádiumát megmutatják. A 2021-ben alapított FŰZ Art Group öt fiatal női alkotó inspiráló és támogató közössége. Közös munkáik érzékeny, mégis keveset tárgyalt témákat hoznak felszínre, holott mindannyiunkat érintenek.
Juhász Kinga munkái a szellem széthullásának és építkezésének örök körforgását tárja elénk. Festménykollázsai sávokra vágott és újrarendezett képdarabokból állnak össze, mint emlék- és élményfragmentumok. Ezek a darabkák olykor különálló szilánkokként kavarognak bennünk, olykor homogén egységgé rendeződnek. Egy azonban biztos, minden egyes töredék mi magunk vagyunk. Üledékként rakódnak le bennünk, mélyítve benyomásainkat, akár a folyómederben összemosódó hordalék.
A személyes alakulás örvénylő dinamikáját Tóth Annamária Rita festményei ragadják meg legpontosabban. A változás talajvesztettséggel jár: a biztos kapaszkodók eltűnnek, marad a sodrás, az áramlat. Tóth absztrahált kertjein a növényzet már alig ismerhető fel; helyette színek és formák örvénylenek, világos, nyíló tereket hozva létre, amelyekben a határtalanság és a szabadulás érzése ölt testet.
Czinder Fanni Titkos kert sorozata a változással való megbékélésre koncentrál. Textilre készült cianotípiákon valódi hínárok, levelek és virágok szerepelnek, mellettük állatok orvosi CT-felvételeivel. A finom csontozatú testek megrendítő törékenysége a sebezhetőség látványán keresztül ér el minket, nézés közben mi is elcsendesülünk, megnyílunk, felismerjük kiszolgáltatottságunk.
Palman Zsuzsi absztrakt festményei a pöttyök és foltok meditatív mintázataival ringatják el a nézőt egy állandó és kiszámítható világba. A ismétlődő minták azonban egyre inkább megtörnek, átalakulnak és összetorlódnak emlékeztetve minket arra, hogy bármekkora nyugalmat ad a rutin, az elmozdulás elkerülhetetlen.
Wirth Abigail alkotásai a gyermeknevelés folyamatosan változó állapotaira reflektálnak. A gyermek fejlődése állandó alkalmazkodást kíván a szülőtől, az új helyzetek azonban nem feltétlenül járnak félelemmel: néha a közösen átélt tapasztalatok csodás élményként hatnak, amely új belső érzéseket nyitnak meg. A játékos figurák a képeken az önfeledt gyermekrajzok világát idézik, és finom ellenpontot teremtenek a kiállítás súlyosabb érzelmi tónusaihoz.
A kiállítás központi eleme az alkotók személyes és közös benyomásait vizualizáló monumentális textilmű, amely az adatvizualizációs grafikák logikáját idézi. A molinóra varrt rácsháló húsz mezője különféle fogalmakat – gyász, újrakezdés, rugalmasság, intuíció, test, megbékélés – elevenít meg, mindegyikben a művészek egyéni jeleivel és motívumaival. A jelek helye és ismétlődése az adott tapasztalat intenzitását jelzi, így a közös mű egyszerre működik személyes térképként és kollektív naplóként. Az installációhoz interaktív projekt is társul: a látogatók egy kisebb vásznon saját jeleiket helyezhetik el, így részeseivé válnak az önvizsgálat folyamatának. Az alkotás a közönség kéznyomainak hatására folyamatosan bővül és alakul, akár a bennünk zajló, állandó növekedésben lévő belső táj.
A tárlat közösségi rítusként is felfogható; egy biztonságos tér, ahol alámerülhetünk a változás folyamatában, elengedhetjük szorongásainkat, és megtanulhatunk együtt élni az ismeretlennel.
AZ ÖSSZS KÉP: Részletek a kiállításból, Hybridart Space, Budapest, 2025.
© a művészek és a Hybridart jóvoltábólA sebek lassan begyógyulnak, a hegek azonban örökre velünk maradnak de ezeket is ünnepelnünk kell, hiszen a karcolások emberi törékenységünk eleven bizonyítékai. A FŰZ Art Group kiállítása nemcsak megvilágítja belső lelki folyamatainkat, hanem olyan közeget is teremt, ahol egyszerre lehetünk sebezhetők és erősek, ahol szabadon megélhetjük, sőt büszkén vállalhatjuk saját átalakulásainkat.
