Artkartell - Koncept walzer

A Viennafair megduplázódásának hírére azonnal Bécsbe utaztunk tájékozódni. Miután mindent kiderítettünk a vásárok háza táján, körbenéztünk a nyár végnapjait élő császárvárosban.

A 21er Hausba a brazíliai születésű Tomás Saraceno miatt mentünk el, de nem ő nyűgözött le. Látványos techno-hippi szobrok, nem túl meggyőző koncepcióval. Az addig rendben, hogy valakiben annyira buzog az utópisztikus zöld energia, hogy Becoming Aerosolar projektcím alatt – napfény-fűtötte – meleg levegővel szárnyaló nejlonzacskó-szobrokat gyárt. De amikor a ballonokat össze-vissza szállíttatja a világon, majd beleerőszakolja a hatalmas kiállítóterembe, ahol folyamatosan megy a klíma és világít a fénycső-rengeteg, akkor azért gyaníthatjuk, hogy az ökológiai lábnyom indokolatlanul megnő.

Részlet Tomás Saraceno Museo Aero Solar című kiállításából, 2015, 21er Haus, Bécs

Museo Aero Solar (Open-Source-Projekt), 2007 óta, nejlon, ragasztószalag, változó méretek

A ballon-szobrok amúgy pofásak. Tarka, feliratokkal és logókkal teli, kiollózott nejlonzacskók, ragasztószalaggal összetákolva. (Egyikbe-másikba be is lehet mászni: mintha egy trash hőlégballonban lennénk.) Mellettük, hogy ne legyenek pegyhüttek, ventilátorok hálózatra kötve, vagy akár a szobabicikli hátsó kerekéhez, és persze do it yourself műhelyek a látogatóknak. Bárki készíthet repülő szobrot, illetve reptethet bármit, amit rá tud akasztani a hőlégballonjára.

Tomás Saraceno: Becoming Aerosolar, 2015

Használati utasítás repülő szoborhoz (illusztráció: Annett Stolarski)

A földszintről az emeletre is kibuggyanó Saraceno helyett inkább a fiatal és nyegle Adrien Missika nyűgözött le. Pedig a szintén Berlinben dolgozó Missika semmi különöset nem csinált, csak jól keverte egymással a sajtósztorikat, az objekteket és a meta-absztrakt táblaképeket. Földrengésben született kör alakú sziget, óceánban sodródó Nike cipő-rakomány – így a kis színes hírek. Epoxigyantával kiegészített talált márványdarabok és zöld moszattal kezelt gipsztáblák – ezek lennének az absztrakt táblaképek. Virághab téglákba illesztett tárgyak, japán tengeri alga és hínár papírok, műanyag ananász korona stb. – mint objektek. Minden szinten izgalmas koktél az 1981-es születésű francia művésztől.

Részlet Adrien Missika Higgadtság című kiállításából, 2015, 21er Haus, Bécs

Részlet Adrien Missika Higgadtság című kiállításából (az Algaerithm-sorozat mikroalgákkal festett gipsztábláival), 2015, 21er Haus, Bécs

A Belvedere kortárs szekciójaként működő 21er Haus után irány a nemzetközi szcéna középgenerációs, emelkedő csillagainak fő bécsi pódiuma, a Secession! Messziről is látszik, hogy a latin idézet hiányzik a leveles arany kupolagömb alól, helyette pár keleti írásjegy hirdeti a kínai sztárkiállítót, Cao Feit. Cao Fei tényleg nem akárki, az idei Art Baselen ő programozta be egy felhőkarcoló világító paneljeit, elbűvölve a közönséget.

Cao Fei kínai írásjelei a Secession homlokzatán, részlet a Ragyogó folyó című kiállításból, 2015, Secession

A '78-as születésű kínai művész udvarias volt, és hozott egy igazán ideillő munkát. Kínában ugyanis létezik egy replikája a Secession épületének is (minek nem?), tökéletesen lemásolt arányokkal, de kínai felirattal. Cao Fei ezt videózta le, és állította ki Bécsben az alagsorban, érthetővé téve a homlokzaton eszközölt ideiglenes átalakításokat. Amúgy igazi ázsiai téma-tűzijátékot rendezett a főként videókat és installációkat bemutató kiállításon: utopisztikus, terjeszkedő új városok, elidegenedett városlakók, cosplay figurák zombiként, a Thomas gőzmozdony ázsiai variánsa, hamis foncsorozott napszemüvegek és nyersfa pályán táncoló háztartási robotok. Profi klisék.

Cao Fei Rumba című installációja mozgó háztartási robotokkal, részlet a Ragyogó folyó című kiállításból, 2015, Secession

Cao Fei Ragyogó tükör című installációja hamis napszemüvegekkel, részlet a Ragyogó folyó című kiállításból, 2015, Secession

Míg Cao Fei nagyon-nagyon kínai, addig az első emeleti kiállító, Laura Owens nagyon-nagyon Los Angeles-i. Mind a formátumot, mind a témát tekintve. Owens ugyanis hatalmas, táblakép méretű Los Angeles Times-oldalakat akasztott ki a galériában, amikre helyenként vastag festékpászmákat kent fel. De előtte számítógépén eljátszott egyik-másik rovat lecserélésével, az eredetileg 1942-es, kopott újság hasábjain. Ha otthonosan mozgunk a második világháborúba éppen csak belépett Egyesült Államok Los Angeles-i hírei között, akkor minden bizonnyal jól szórakozunk a manipulált történeteken. Így inkább hatalmas, mindenféle technológiát vegyítő (nyomda, szita, olajfestészet, számítógép), médiumokon átívelő, óriási és menő táblaképeknek néznek ki.

Részlet Laura Owens Főterem című kiállításából, 2015, Secession

A 21er Haus és a Secession után pedig jöhet egy kis pop art a MUMOK-ban. Hiperrealista rögbijátékosok, leveses konzervek, szappandobozok, óriási mellbimbók, raszterpontok, egérmúzeum, kis műanyag és nagy műanyag szobrok. Miként arról már szó esett, a pop art hullám idén az egész világot elborítja. A MUMOK pop art-kiállítása októberben a budapesti Ludwigban vendégeskedik. Beszámolunk majd róla.

Tom Wesselmann: Nagy amerikai akt (No. 98), 1967, olaj, vászon, 250×380×130 cm, Museum Ludwig, Köln

Koncept walzer

In Da Studio 16. – Kanics Dorottya