Felháborgatott rend

Dukai István// Tactical // Artkartell projectspace

A graffitiművészettel szakító, majd grafikussá vált Dukai István Tactical című tárlata az elmúlt négy évben készült alkotásaiból válogat.


Az Artkartell projectspace-ben helyett kapott képei borús témát boncolgatnak. Derűre legfeljebb a sötét színvilágból néhol kiemelkedő élénkebb, kék és vörös ad okot. A komorságot csak fokozzák a kompozíciók fekete keresztmotívumai, amikről megtudjuk, hogy „a katonai temetők uniformizált esztétikáját idézik”. Dukai Inertia című triptichonja drámai példája ezeknek a motívumoknak. Négy, katonai repülőgépek szárnyát idéző forma fogja közre a  középütt kirajzolódó keresztmotívumot. Az erősen absztrahált, katonai ponyvára készült sorozat szigorúan rendezett vonalai térbeli hatást keltenek. Persze az illúzió közel sem hasonlítható ahhoz az élményhez, amit a különleges helynek számító 3D Gallery nyújt. De nem is ez a cél. A tárlat leírásából kiderül, hogy Dukai István „szoftveres és fizikai roncsolások gesztusaival értelmezi újjá a katonai ponyvák fenyegetően esztétikus világát”. Művészete a geometrikus hagyományokból, a síkkontruktivizmusból, az op-artból, de a brutalizmus vészjósló aurájából is táplálkozik. Mindez megjelenik a kiállítótérben lévő  műveken: mozgást, vibrálást keltenek, habár egyszerű, geometriai alakzatokból épülnek fel. 

Az ornamentumok  roncsolásáról vall az Inertia II. és III. és a Sanctitas (2020) diptichonja. Az alkotó valósággal szétszabdalja motívumát. „A csíkozott keresztek szétmálnak a szoftver torzító szűrőjén”, majd  tovább pusztulnak a katonai ponyvákon, sátorlapokon. Az Inertia III. formái olvadó anyagként süppednek egy képzeletbeli „mocsárba”, jól példázva, hogy a tökéletes szimmetria által létrehozott harmónia mennyire sérülékeny, milyen könnyen megbontható. Dukai gondoskodik a rend megzavarásáról, képi elemei soha nem érezhetik magukat biztonságban.  

Mindez abból az élményből fakad, hogy a jugoszláviai születésű képzőművész háborús időkben nőtt fel. Az 1998-ban kirobbant koszovói konfliktus idején, amikor a tankok, katonák, halottak látványa mindennapos volt. Áram, vízellátás sem volt, a legvédelmi szirénák megszólalásával az emberek óvóhelyekre menekültek. A biztonságot nyújtó menedékek összekovácsolták az embereket, akik katonai vásznak között hajtottak álomra fejüket. Nem volt kivétel ez alól ő sem. Visszaemlékezései szerint mindenhol ilyen ponyvákkal találkozott. A hadászati nyersanyag nosztalgikus emlékeket, a tragédiákkal való szembenézést  idézi elő. Drámai ráébredést, hogy a múlt „sebei” -noha Dukai István családjával szerencsésen Magyarországra menekült - nehezen gyógyulnak, az ember nem könnyen felejt. 

A Tactical letisztultságról ad számot. Tökéletes szimmetriába rendezett, majd az egységet megbontó alkotásokról, lekerekített emblémákról, minimalizmusról. Ez érhető tetten, ha felkeressük Dukai egri stúdióját, ahol ezzel a természeti elemeket geometrikus formákká stilizáló világgal, újraértelmezett logókkal, a repetitív techno ritmusára szerkesztett fekete mintázatokkal  találkozhatunk.

AZ ÖSSZES KÉP: Részletek Dukai István kiállításából, Artkartell projektspace, 2024.

© a művész jóvoltából. Fotó: Juhász István

— Takáts Fábián

2024. máj. 20., hétfő 07:47
kapcsolódó cikkek
  • Tabula Rasa

    Tabula Rasa / Károlyi Zsigmond és a „monokróm festőosztály”/ GICA

  • Testsebesség

    Káldi Katalin / Testek sebessége / Paksi Képtár

  • Mobiltelefónia

    Kárpáti János Iván / To take the liberty of doing something / Artkartell projectspace

ajánló

Vető Orsolya Lia: Olvadó mintázatok

Vető Orsolya Lia: Olvadó mintázatok // Virág Judit Galéria

támogatók