Világunkat átszövik a színek és amíg süt ránk a nap ez így is lesz. Fény nélkül nemhogy színek nincsenek, de az élet se bontakozhatott volna ki. A tenger a sötétkéktől a világos türkizen át a kék és a zöld különböző árnyalataiban pompázik, de még a fű is, mint tudjuk, többszínű. A képzőművészet is többnyire izgalmasabb, ha minél sokszínűbb. A törökbálinti Gallery MAX tágas kiállítóterében ez utóbbi egyértelműen fennáll. A VILTIN Galéria daydream_COLORS_2 kiállítása a kortárs színhasználat legújabb törekvéseire épül.
A tendencia bemutatásának helyszíne lehetne a fővároshoz kicsit közelebb. A kicsit körülményes megközelítésért kárpótol az impozáns névsor és persze az összkép. A teljesség igényével: Vető Orsolya Lia, Tóth Annamária Rita, Tayler Patrick, Szentgróti Dávid, Szakál Éva, Söptei Eszter, Mayer Éva, Majoros Áron Zsolt, Major Krisztina, Lőrincz V. Gabi, Lőrincz Lili Hanna, Kun Fruzsina, Kalácska Zsana, iski Kocsis Tibor, Simon Holpert, Hacker Orsolya, Gáspár Annamária, Fülöp Tünde, Cséfalvay Lilla, Borbás-Tóth Marica, Bodolóczki Linda. A kortárs művészeti szcénában egy picit is jártasaknak ismerősek a nevek. Kivétel nélkül olyan alkotók mutatkoznak meg akik méltán vívták ki a szakma figyelmét. A figyelem központjában lenni ugyanakkor sosem stabil állapot, hiszen a divat a képzőművészet területén is változik, és maga a képzőművészet is. Olyannyira, hogy a daydream_COLORS_2 nem csupán a kortárs magyar művészet színhasználatát állítja a középpontba, hanem azt az új szemléletet is, amely a posztdigitális művészet sajátja. A technológiai fejlődés és a színérzékelés változása következtében másként tekintünk a színekre. Nem statikusnak tekintjük, hanem állandó mozgásban lévőnek, olyannak, amelynek minősége függ az anyagtól. Szín és anyag kölcsönhatása egyaránt témája a kiállításnak.
Nem pusztán a műalkotások színvilága miatt izgalmas a tárlat, hanem az anyagok és témák sokszínűsége miatt is. A változatosság már a térbe történő belépéskor érzékelhető. A bejárattól cirka tíz lépésre áll Majoros Áron Zsolt 2022-es Kontempláció című bronz kisplasztikája. A mű egy összekuporodott női alak. Egyik keze a térdén, a másik a fején. Testhelyzete gondterheltségről, de meditatív állapotról is vallhat. A figura csendre vágyva temetkezik bele önmagába. Menekülés ez a külvilágtól, befeléfordulás lényünk mélyebb megismeréséhez?
A Kontempláció plasztikájával szemben láthatjuk Szakál Éva és Vető Orsolya Lia munkáját. Szakál akrillal vászonra festett #00F12 (2022) meditatív kompozíciója organikus formákat vonultat fel, pontosabban, hagyja, hogy azok ide-oda áramoljanak. A címbeli hashtag (kettő kereszt) a digitális kultúrára utal, a kép pedig az érzékelésünkkel, a színekkel játszik. Vető Orsolya Liquid Slices of Time (Risky) (2023) című munkája koloritban tobzódik:elsősorban a kék árnyalatai dominálnak, de lila, rózsaszín, sárga és fehér, liquid formái is élettel teliek.
Simon Holpert absztrakt és organikus kerámiái gyönyörűek. Az alkotó látszólag játszi könnyedséggel formált ásványokra, tengeri kagylókra emlékeztető csillogó struktúrákat bizonyítva a kerámia felhasználhatóságának sokféleségét.
A festmények színhasználatának gazdagsága mellett az anyaghasználat-felület-struktúra egyenrangúsága is megjelenik a műfaji határokat feszegető alkotásokon. A hangsúly ezeken is a színeken van, amelyek tapintható, fizikai jelentést is hordozhatnak, sőt, egyes műveken koncepcióvá válnak. „Az iski Kocsis Tibor kurátori koncepciója alapján megvalósuló daydream_COLORS_2 központi törekvése, hogy a festészeti, plasztikai és iparművészeti alkotások egymásra reflektáló viszonyrendszerét vizsgálja”- olvasható a tárlatról annak sajtóanyagában. Nagyszerű válogatásnak lehetünk tanúi, amely megpróbálja felvillantani e kimeríthetetlen témát egy -egy művön keresztül. A tárlat az eredetileg tervezett március 1-i zárás helyett április 25-ig várja a látogatókat. A távolság ellenére ne habozzunk felkeresni.
