Fragile Flow - Szabó Henrietta festőművész és Birgit Köblitz üvegművész kiállítása

Egy kiállítás rétegei

Első réteg: az anyag

Papír, üveg. Mindkét anyag természetes eredetű, és az ember úgy hozza létre őket, hogy radikálisan átalakítja az alapanyagot:

Papír: növényi rostokból (fa, len, kender) → vízben feloldva, péppé zúzva → újraszervezve lapként
Üveg: homokból (szilícium-dioxid) → extrém hővel megolvasztva → új formába hűtve

Egy másik anyag átlényegítéséből születik egy új.

Ez a réteg itt különösen fontos, mert mindkét alkotó számára az anyagválasztás az alkotás nulladik pontja. Mondhatnánk, hogy ez mindig így van, hiszen minden művész keresi azt a formát és felületet, amely számára a legkifejezőbb – így mi sem természetesebb, mint hogy ez a kiindulópont. Ez részben igaz, de elmondható, hogy nem minden művész kapcsolódik olyan mély és sokrétű szálakon az alapanyagához, mint Birgit Köblitz és és Szabó Henrietta.

Birgit Köblitz így fogalmaz:

“Az üveg határozza meg a mindennapi életemet, befolyásolja a látásmódomat és változásra késztet, engem pedig ezek a változások és különleges pillanatok foglalkoztatnak.

Kedvelem az anyaggal folytatott dialógust, ahogy melegen formálva megváltozik az állapota, majd a felülete, a traszparenciája és ahogy visszatér, hogy képpé dermedjen tele élménnyel, amit ezek alatt az átalakulások alatt megtapasztalt”

Tehát egészen konkrétan az anyaggal való interakciót emeli ki, és nem elsősorban a kompozíciót vagy a téma anyagon való átszűrését.

Szabó Henrietta festőművészként diplomázott, de az elmúlt évek alkotói gyakorlatának középpontjában nem a festék, hanem a színezett papír áll - azonban nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Alkotásain a papír nem kiterítve, síkban kerül a kompozícióba. Henrietta szinte új matériát hoz létre azáltal, hogy a papírszeleteket végtelen türelemmel szálakká sodorja, és ezek a papírsodratok válnak képei, installációi alkotóelemeivé.

A sodratok felhasználása sem egyféle: hol szorosan egymás mellett, szinte egymásba kapaszkodva alakítják ki a kép stabil, távolról egynemű, közelebb hajolva puha érzetű szövetét, hol pedig hosszú, kötélszerű formává végtelenedve vannak jelen.

A megjelenés rétege

Mindkét művész kísérletező, az anyaggal folyamatos párbeszédet folytató és azt igénylő alkotók. Ez a párbeszéd alapvetően demokratikus: olyan gyakorlatot jelent, ahol az alkotó mély figyelemmel fordul a munka felé, és érzékeli, ha a megszokottól, a rutintól eltérő megoldásra van szükség – akár a kompozícióban, akár az installálásban.

A rutinok lehetnek nagyon támogatóak, hiszen gördülékennyé teszik az alkotói munka számos fázisát. Ugyanakkor ki is üresedhetnek – és ez az a pont, amelyre részben ösztönösen, részben tudatosan mindkét művész kifejezetten érzékeny.

Szabó Henrietta munkái az elmúlt időszakban kiléptek a fehér keret nyújtotta biztonságból és fegyelmezettségből, és új dimenziót keresnek a sodrott szálak.

Igaz ez a Lélekhajók című közös installációjukra is, ahol Birgit csónakjai és Henrietta sodrott szálai együtt hoznak létre egy új kompozíciót és jelentésteret. Ez a tér – fizikai és filozófiai értelemben egyaránt – kiemeli az alkotásokat a korábban megszokott közegből.

Az új megjelenés új kapcsolódási pontokat kínál a néző számára is.

Fontos hangsúlyozni, hogy a kapcsolódás vagy befogadás nem szükségszerűen intellektuális aktus. Egy mű átéléséhez nincs szükség speciális területen szerzett lexikális tudásra. Az alkotások letapogathatóak úgy, ahogy vagyunk: az érzékeinkkel és belső világunkon keresztül – és bátran, szabadon elhelyezhetjük saját asszociációink között. Részben ezért jönnek létre.

A közeg jelentőségéről még egy mondat: egészen más azt szemlélni, ha a sodrott kollázs keretbe feszül, ha a csónak egy posztamensen pihen, vagy – ahogyan a Lélekhajók esetében – ha a szálak szabadon hullnak alá az üvegtárgyak között. Mintha hosszú expozícióval fotózott eső hullása közepette lebegnének a törékeny üvegcsónakok.

Természetesen a kétféle installálási megoldás nem jobb vagy rosszabb, egyszerűen máshogy van jelen a mű.

A sérülékenység rétege - Fragile Flow

A kiállítás címében szerepel a fragile, azaz törékeny kifejezés. Törékeny, sérülékeny, sebezhető. Vigyáznunk kell az alkotásokra, hogy sértetlenül hordozhassák ezernyi rétegű jelentéseiket és ezáltal kapcsolódásra késztessenek, érzelmeket teremthessenek bennünk.

Igen könnyű átvinni ezt a gondolatot személyes tapaztalásainkra. Nem csak a tárgyak lehetnek törékenyek, mi is sebezhető lények vagyunk, és sérülékenységünk - akár kényelmes, akár nem -, pillanatról pillanatra meghatároz minket, része létezésünknek.

A “flow” kifejezés Csíkszentmihályi Mihály magyar származású pszichológushoz kapcsolódik, ő alkalmazta először a flow (áramlás) - élmény kifejezést. “A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette.”

A személyes réteg

Szabó Henrietta alkotói hozzáállásában nagy szerepet kap az elfogadás gesztusa. Elfogadja az anyag sérülékenységét, a sodrott papír határait: mire képes, mire kell figyelni, mit enged és mit nem. Ezeknek a konkrét kereteknek a figyelembevételével – és akár azok ellenében – hoz létre újra és újra letisztult, mélyen koncentrált, szinte haikuszerű tömörséggel bíró, meditatív munkákat.

Beszélgettünk erről, és engem akkor is – és azóta is – megérint ennek a működésnek a nagyvonalúsága és természetes kedvessége. Hadd ismételjem meg: elfogadja az anyag határait, elfogadja, hogy nem tökéletes, hanem olyan, amilyen – és ebből alkot.
 Ez annyira szép és fontos, hogy szinte szeretnék az a papír lenni, amellyel Henrietta dolgozik.

Birgit Köblitz munkáit szemlélve elsősorban a líraiság hat rám: a témaválasztás finomsága, az üvegmunkák mögötti történetek és gondolatok személyessége. Emellett markánsan jelen van a magas szintű anyaghasználat és a kiforrott szakmai tudás.

Pontosabban: a láthatóan magasra helyezett iparművészi léc épp azért lényeges, mert olyan közeget teremt a gondolat számára, amelyben semmi sem zökkenti ki – tisztán áramlik felém az üvegbe szilárdult jelentés.

Különösen megragadott a Tengeri című munka. Először a látvány, majd a hozzá tartozó gondolat mélyítette tovább az élményt:
 „Adhattam volna azt a címet is, hogy béke, de a tengeri egy nagyon személyes, sőt családi kifejezés a harmóniára, a boldogságra.”

Köszönöm ezt az intim kulcsot ehhez a munkához – mert nemcsak ezt az alkotást, hanem a többit is közelebb hozta.

Birgit Köblitz és Szabó Henrietta azon magas színvonalon alkotó művészek közé tartoznak, akik számára a profizmus nem végpont, hanem eszköz: annak erős eszköze, hogy egyszerre finom és erőteljes munkákat hozzanak létre. Olyan alkotásokat, amelyek inspirálnak, érzékenyítenek, és olyan érzelmi tapasztalatokhoz vezethetnek, amelyek az emberi lélek mindennapi kenyerét adják.

Ne vulkánkitörésre vagy tűzijátékra gondoljunk. Inkább a csendes bizonyosság felemelő élményére – amikor akár csak néhány percre leülünk a Duna partján, és egyszerűen együtt vagyunk a folyóval. Így lehet együtt lenni ezekkel az alkotásokkal is.

Szerző: Palman Zsuzsi grafikusművész