A Sydney Pollack rendezte Távol Afrikától a filmtörténet egyik klasszikusa. Köszönhetően a zseniális színészi játéknak, a lenyűgöző képi világnak és érzelmes, melodikus zenéjének. Nem tisztem a filmet elemezni (megtette ez jó néhány filmkritikai lap), csak eszembe jutott az idei Art Market Budapest rendezvény egyik standját látva. AZ ÖSSZES KÉP: Részletek a Focus on Black Art standról. kurátor: Kocsis Katica
Kocsis Katica esztéta, kurátor, művészeti író messze él Afrikától, mégis közel hozza az érdeklődőket annak egyik országához. Focus on Black Art elnevezésű standja a kontinens déli csücsként található Zimbabwe képzőművészetéből mutatott be válogatást.
Afrika tulajdonképpen nincs is olyan távol tőlünk, európaiaktól. Kultúrájára, képzőművészetére ugyan már a 20. században felfigyeltek, de főként új inspirációként használták a modern művészetben. Napjainkra azonban önálló művészetként kilépett az árnyékból, ahogyan azt az idei Art Market Budapesten tapasztalhattuk. „Az afrikai kortárs képzőművészetet a nyugati művészeti világ a 21. századig perifériaként, felfedezendő kuriozitásként, egzotikus „Másikként” kezelte”- írja Kocsis Katica a Liszt Ünnep blogon. Kitört a perifériából, és vált a globális kortárs művészet egyenrangú, kikerülhetelen formálójává. Szerves részévé lett annak a kánonnak, amelynek kérdéseit, hangsúlyait és nézőpontjait egyaránt átalakítja –hangsúlyozza írásában.
A Focus on Black Art egy Kocsis Katica által alapított online magazin. Célja a kortárs afrikai művészet sokszínűségének mélyreható bemutatása többek között interjúkon, kutatásokon keresztül.
Álljon itt két alkotó az azonos nevű kiállítótérben most kiállítottak közül: Frank Nkosiyabo és Julio Rinzi. Az olajjal, textillel és gyöngyökkel készült Self portrait (2026) Frank Nkosiyabo alkotása, amelyen egy napszemüveget viselő türkizkék arc bontakozik ki. Világos koloritjától szellemszerűnek tűnik. Fekete, raszta frizurája tölti ki a gyöngysorral ékített, farmeranyagból készült keretet. Stilizált, expresszív, groteszk és maszkszerű fizimiska tekint nézőjére. A kép kék zsinórokkal történő felfüggesztése, színes fonalú öltései lágyítják az arc keltette különös hatást. A Self portrait kollázsolt műve egy figura érzelmi állapotát tükrözi: befont szemüvege rejtőzködésre, szorongásra utal, amelyet a varrott díszek ellenpontoznak.
Julio Rinzi újrahasznosított tárgyakból, például színes műanyag zsinórókból, textilszálakból hozza létre organikus struktúráit. A 2026-os Mask series 5 is egy ilyen kagylóra, lepkére emlékeztető amorf konstrukció. A lelógó szálak, a szemnek tűnő műanyagfoltok bizarr, kék maszkot hoznak létre. Számos izgalmas, érdekes alkotást láttam még, amelyek eszközeikben talán bátrabbnak tűntek az itthon megszokottaknál, miközben nem szükséges hozzájuk elméleti magyarázat, leírás, elegendő a látvány és amit az közvetít.
Már e két mű, a Self portrait és a Mask series 5 is remekül példázza a Focus on Black Art stand munkáinak lényegét: az anyagok, a talált tárgyak újrahasznosítását, beépítését a hangsúlyosan anyagszerű, főként textil munkákba, amelyeknek jellemzője a rétegezettség, a kollázsolás.
Kocsis Katica azzal, hogy különböző alkotói metódusokat helyezett egymás mellé, hangsúlyozza, hogy nem „a” zimbabwei művészetet kívánta bemutatni, bár a kiállítók közös jellemzője a matériához, a családi és közösségi mintákhoz, a társadalmi könyezethez fűződő kapcsolat fontossága. A látottakat a kézművesség, a hagyományok előtti tisztelet és a színesség jellemezte. Miközben őrzik a korábbi nemzedékektől örökölt tudást, mai kérdéseket vetettek fel, úgymint identitás, ökológiai problémák. Kultúrájuk - noha a miénktől gyökeresen eltér – éppen emiatt izgalmas párbeszédre nyújthat lehetőséget az európai művészettel. A Focus on Black Art zimbabwei standja erre hívta fel a figyelmünket.
