Története tündérmesébe illő: a Londonban élő, vendéglátásban dolgozó fiút egy spanyol galéria fedezte fel az Instagramon, ma pedig már New Yorktól Hongkongig, Velencétől és számos más helyszínig világszerte nyílnak kiállításai, képeinek eladásai pedig szinte megállíthatatlanok. A fiatal festő első hazai egyéni kiállítása Lelki társ címmel nyílt meg a városligeti NEO Kortárs Művészeti Térben. AZ ÖSSZE KÉP: Részletek Bozó Szabolcs - Lelki társ című kiállításából, NEO Kortárs Művészeti Tér, Budapest, 2025.
A művész váratlan nemzetközi sikerét a hazai kortárs művészeti szcéna vegyes fogadtatással viszonozta. Egyesek azonnal rezonálnak festészetének játékos vizualitására, és akadnak olyanok is, akik szerint népszerűsége leginkább az őt képviselő galéria jelentős befolyásának köszönhető, amely a „cuki” színes szörnyecskékben felismerte azt az univerzalitást, amely a különböző piacokon érvényesülni tud.
Az alkotások védelmére kelve az bizonyos, hogy a színes figurák azonnal dekódolhatók és szerethetők azok számára, akik gyerekkorukban rajzfilmeken szocializálódtak. A nosztalgia, a biztonság és az ártatlanság érzete egyfajta ismerős menedéket kínál – különösen a milleniálok és a Z generáció számára. A képek egy olyan, sallangoktól és társadalmi elvárásoktól mentes, játékos világ képzetét keltik, ahol a kaland, a spontaneitás és a gyermeki esetlenség dominál. Mindez kétségkívül vonzó – ám önmagában aligha magyarázza a többmilliós eladásokat.
A siker mögött sokkal inkább egy gondosan felépített márka és piaci stratégia húzódik. Egy olyan brand, amely globális jelenlétre törekszik, a közösségi médiára támaszkodik, s épp a pandémia kollektív bizonytalansága idején robbant be, amikor a közönség fokozottan vágyott a vigasz és derű illúziójára. A tudatos imázsépítést a művészt képviselő galéria presztízse hitelesíti, garantálva a munkák értékállóságát. Bozó festményei így befektetési eszközként is funkcionálnak – a körülöttük gerjesztett hype pedig csak fokozza piaci vonzerejüket.
A Lelki társ meglepő vállalkozása, hogy Bozó még formálódó életművét már is korszakokra tagolja. A kiállítótérbe lépve először a fehér hátterű, egyalakos képekkel találkozik a néző. Ezek az alkotások kedves, ismerős figurákat vonultatnak fel: bájosak és élettel telik. Van, hogy egész alakosak, máshol csak egy részlet látszik, mintha a táncoló figurák épp szelfit készítettek volna magukról. Bozó második korszaka a több alakos képek világa, ahol a szereplők zsúfoltan, egymáshoz simulva jelennek meg. Mintha egy családi fotóba csöppennénk: az alakok szorosan követik egymást, testrészeik összefonódnak. Életük felszabadult és fesztelen, a felnagyított kép pedig egy alternatív univerzumként tárul elénk, ahová szívesen belépnénk.
Ahogyan a falszöveg is jelzi – és ahogyan Petrányi Zsolt kurátori esszéjéből is kiolvasható –, Bozó harmadik korszakában a cuki groteszkké torzul. Ezt a figurák aurájának megváltozása idézi elő - a karakterek kidolgozatlansága, összemosódása illuzórikus teret hoz létre, benne nyugtalanító alakokkal, amelyek éles fogakkal vigyorognak ránk. Mintha a kedves kis lények kiszámíthatatlansággal, gúnnyal és éllel lennének megfűszerezve. A kompozíciók összetettebbek, a hátterek bonyolultabbak lettek. Érdekes ez a kontraszt a korábbi, ártatlan szörnyecskékkel szemben – mintha Bozó lelkiállapotában is változást figyelhetnénk meg. Az egykor biztonságot nyújtó, papírra vetett barátok mára torz alakot öltöttek, tükrözve a rájuk ható külvilág viszontagságait.
Ezt a fenyegető állapotváltozást tovább erősíti a kiállítás címadó műve, amely a hátsó teremben, egy műhely hangulatú szobában kapott helyet. Itt találhatók Bozó vázlatai, kisméretű szkeccsei, valamint egy rövid videóinterjú is a művésszel. A Lelki társ című festmény egy brit multidiszciplináris művésszel, Richie Culverrel közös kollaboráció eredménye. A kép Bozó egyalakos kompozíciója, egy denevérszerű figura, amelyre Culver festékszórója a „SOULMATE” feliratot fújta. A fekete-fehér alkotás vészjósló – mintha gyermekkori plüssállatok örök barátsága végleg eltűnt volna, és a felnőttlét többé nem kínálna hasonlóan tiszta köteléket senkivel.
Culver életútja kísértetiesen hasonlít Bozóéhoz: 17 évesen költözött Londonba, mindössze 8 euróval a zsebében. Gyári munkásként dolgozott, sosem találkozott korábban művészettel, de végül egy barátja – későbbi szobatársa – révén tanult meg fotózni, és innentől merült el az alkotásban. Soha nem részesült művészeti képzésben – akárcsak Bozó Szabolcs.
Culver a nyers vászonra spray-vel fújt, egyszerű, őszinte szövegeit sokan semmitmondónak, üres és lusta gesztusnak bélyegezték. Ezeket a vádakat követői is jól ismerik, hiszen Culver egy ideig előszeretettel osztotta meg Instagram-oldalán a nap mint nap postafiókjába landoló bántó, személyeskedő üzeneteket. Így nemcsak alkotásaival, hanem a róla szóló, gyakran gyalázkodó kritikák nyilvánossá tételével is tükröt tart a hagyományos értékeket kereső művészvilág elé – amibe kénytelenek vagyunk belenézni.
A Lelki társ festmény szintén fricska: egy visszavágás nemcsak a két művész kritikusainak, hanem magának a művésziparnak is. Bozó kis firkálgatásai egykor pincérnoteszének lapjain jelentették a boldog menekülést a gyermekkor könnyed világába. A hatalmas méretű festmények viszont már csak távoli emlékei ezeknek a régi figuráknak: kitárulkoztak, elnagyoltakká váltak, óriási vásznakra költöztek, hogy a kommercializált művészet igényeit szolgálják ki. A motívumok eredeti lényegükből adódó bájukat elvesztik, és a cuki ironikussá válik.
Bozó Szabolcs első önálló hazai bemutatkozása egy szerethető fiú mesébe illő történetét, és játékos karaktereit helyezi reflektorfénybe, korszakolja, összegzi és zárja le. A Lelki társ egyszerre bizonyítja, hogy egy naiv firka is válhat világszerte keresett árucikké, és figyelmeztet, hogy a felszín alatt egyre élesebben rajzolódik ki a kortárs művészeti piac szigorúan szabályozott logikája. Hogy ebből a furcsa kettősségből mit tart meg és milyen irányba lép tovább Bozó Szabolcs – az már a művész következő fejezetének kérdése lesz.
Mi az, aranyos, mosolygós, könnyen fogyasztható és milliókat ér? Ezek Bozó Szabolcs festményei – a legdrágábban jegyzett, kortárs magyar művész munkái.
