A queer art művészettörténeti diskurzusa az elmúlt évtizedekben alapvető paradigmaváltáson ment keresztül. A puszta reprezentációs szándékot felváltotta a narratívaépítés, egyfajta alternatív történetmesélés igénye, amely alapjaiban vitatja a múltértelmezés korábbi logikáját. E megközelítés lényege, hogy rámutasson: nem létezik egyetlen, kizárólagos igazság, a műalkotások jelentése a társadalmi kontextustól függően folyamatosan változhat és újraírható – így a queer art valójában magának a kánonnak a transzformációját jelenti.

Azzal, hogy a fogalom a magas művészetben is polgárjogot nyert, világszerte létrejöttek az első queer archívumok. A legjelentősebb intézmények, a Tate-től a MoMA-ig már felismerték, hogy ez nem csupán tematikus szeszély, hanem radikális esztétikai és politikai stratégia; a rögzült alkotói normák művészi újragondolása. Olyan szemléletmód, amely dekonstruálja a „normális” kategóriáját, és új vizuális nyelvet ad a marginalizált tapasztalatoknak. Mivel ez a látásmód a közép-európai kultúra szerves, bár sokszor láthatatlan rétege, a róla való párbeszéd kezdeményezése elengedhetetlen, még akkor is, ha ez a folyamat olyan feszültségekkel teli, mint az üveggyöngy és a kvarc viszonya.

A queer szemlélet vallja, hogy a történelem nem csupán adatokból, hanem érzelmekből épül fel, így a szubjektív narratíváknak éppúgy helye van a tudományban, mint a tényeknek. Ha a vágyat és az egyéni megélést állítjuk a fókuszba, az több egyszerű módszertannál: ez maga az empátia, amely rávilágít arra, hogy a művészettörténet nem puszta tárgyak gyűjteménye, hanem az emberi sokszínűség és a szabadságvágy folyamatosan alakuló, közös krónikája.

De mi történne, ha holnap nálunk is megnyílna egy ilyen fókuszú kiállítótér? Milyen vizuális kánont építenénk, ha egy intézmény falaival adnánk nyomatékot egy queer gyűjteménynek? Az Osztrák Kulturális Fórum idei, emberi jogokra építő programsorozata rendhagyó tárlattal folytatódik: osztrák és magyar képzőművészek munkáin keresztül keressük a választ arra, mit jelent ma ez a látásmód. A jelen bemutató éppen ehhez kíván támpontokat adni; a válogatás pedig láthatóvá teszi azt az „érzelmi hálózatot”, amely az itt szereplő műveket akkor is összekötné, ha sosem kerültek volna azonos fizikai térbe.

A kiállítással a budapesti Osztrák Kulturális Fórum azokra az európai értékekre kívánja felhívni a figyelmet, amelyek társadalmunkat meghatározzák.

Kiállító művészek / Exhibited Artists: Ju AICHINGER, Zsófia ANTALKA, Tamás ÁBEL, Gábor BÓDY, Laura CZUCZOR, Ádám DALLOS, El KAZOVSZKIJ, Zoltán FEHÉR, Florian ASCHKA & Larissa KOPP, Károly HOPP-HALÁSZ, Kia SCIARRONE, Ildikó VÁRNAGY

Kurátorok / Curators: Martin BAASCH, Barna SZUDA

Osztrák Kulturális Fórum