Artkartell - Præfiguratio

AZ ÖSSZES KÉP: Részlet Soós Tamás Præfiguratio című kiállításából, 2018, Art+Text Budapest

Soós Tamás: Præfiguratio
Art+Text Budapest
2018. május 4. – május 25.

Az Art+Text Budapest örömmel mutatja be a létértelmező, metafizikus magyar festészet egyik legnagyobb mesterének, Soós Tamásnak (1955) egyéni kiállítását. A galériában első alkalommal kiállító Soós Præfiguratio című tárlata a négy évtizedet átölelő életműből válogat, vegyítve egymással a jól ismert fő témákat és a soha ki nem állított korai alkotásokat, a nagy méretű olajfestményeket, a konceptuális fotókat és a változatos anyagokból készített szobrokat.

A kiváló német művészettörténész, Hans Belting állapította meg, hogy „Soós Tamás életművében a »melankólia« szó többnyelvű CANTUS FIRMUS-ként merül fel újra és újra.”Amikor Soós Tamás a '90-es években eljutott a melankólia jelentéskörével és formarendjével jelölt nagy korszakához, a függőleges, amorf alakokban – legyenek azok festett jelek vagy fekete papírmasé szobrok – kitapinthatóvá váltak az emberi figurák. Soós létfilozófiai töprengésekre épülő, illetve inkább az emberi léten elmélkedő gondolataival folyamatos párbeszédet folytató munkásságában ekkor vált megfoghatóvá először egy rendszerteremtő, központi motívum. Ahogy Földényi F. László írta meg a művész 2005-ös Melankólia című katalógusában, már a '90-es évek nagy Melankólia-festményeiben is benne rejlett a figurativitás lehetősége, mert „az akkori, különös, füstoszlopokra emlékeztető alakzatok is, amelyek több mit egy évtizeden át Soós Tamás »kézjegyei« voltak, éppúgy tekinthetőek elmosódott figuráknak, ködbe vesző emberi alakoknak, mint szobroknak, mozdíthatatlan tömböknek.” Soós művészete annál organikusabban növekszik, hogy egyetlen fogalommal definiálhassuk. A megtalált melankólia főtematika mellett Soós újabb és újabb műtárgyegyütteseket hozott létre, majd a gazdagodó festészeti életművet 2008-ban egy új, koordinátarendszer-jellegű képi sémába rendezte. Ebben helyet kaptak a szuprematizmus radikalizmusát idéző keresztformák (A Rend Melankóliája), az egynemű térben lebegő, időtlen realista portrék (Realikus Melankólia), a fehér alapra írt színes absztrakt vonalgubancok (Létvonal), nem feledkezve el a korábbi, '80-as évekbeli periódusok alkotásairól, az absztrakt dzsungelgesztusokat idéző első papírképektől (Szubsztancia), az új festészet posztmodern kompozícióin át (Mitológia), a lelki tájak lidércfényes-gomolygó kivetüléséig (Metafizikus tájak).

Az itáliai Transavanguardia legendás teoretikusa, Achille Bonito Oliva jegyezte meg, hogy mennyire áthatja életművét a testet öltő lélek képzete: „Soós művészete megmutatja az olyan tudatos ember belső lényének csendes külső megjelenését, aki tudja, hogy formáival belakhatja az árnyékok világát.”

Egészen egyedi az a folyamat, ahogy – akár évtizedek alatt – az egyes formai elemek megtalálják helyüket Soós képzőművészeti alakot öltő, személyes, „individuális metafizikájának” vizuális építményében. Az Art+Text Budapest Præfiguratio című kiállítása egy újabb összefüggésrendszert vizsgál. Alapját azok a füstszerű, amorf emberalakok jelentik, amelyek a nagy Melankólia-sorozatot meghatározzák. Ezeknek a női és férfi totemeknek a szinte tudatalatti eredete után nyomoz a kiállítás. Ugyanis a dzsungelbeli dús vegetációként, levéltakaróként vagy zuhogó esőként burjánzó absztrakt gesztusmezők – korai, kartonra készült – munkáin megjelenő kontrasztos vonalgombolyagokban megláthatjuk a későbbi emberalakok tétova kontúrját. Mint valamiféle platóni árnyékrajzot, vagy a tudatalattiban őrzött archaikus előképet (praefiguratio). Ugyanezek az alakok tűnnek fel, illetve bomlanak le a Létvonalak című, elmúlt időszakban készült festmények fehér felületen kacskaringózó, piros-sárga-zöld-kék vonalai között is.

A kiállítás egy képzeletbeli szálat tár fel Soós Tamás életművében, modellezve a művész intuitív felismerésnek az útját. Ebben a válogatásban helyet kaptak a soha ki nem állított, korai Szubtanciák, a nagy Melankólia-sorozat pár alapműve (festmények és szobrok), a Létvonal-széria egy teljesen új és néhány régebbi képviselője (köztük egy 1982-es szobor), valamint fotókonceptuális munkák és a szemtelenül groteszk, legfrissebb objektek egy hírvivője. (Rieder Gábor)

Præfiguratio

In Da Studio - Ji-Young Demol Park